Orbán vonzódása Horthy-hoz

„Orbán Viktor személyes vonzódása Horthy Miklós személyéhez, a második világháborút megelőző állítólagos békeévekhez, a századfordulót követő nemzeties-historizáló társadalomhoz, a Várpalota előző, historizáló eklektikus stílusához, a Pénzügyminisztérium neobarokk homlokzatához, a Kossuth téren felhúzott soha-nem-létező palotához, az irredentista nyelvezethez: mindez egyszerre hozza el Orbánnak azt a kitüntetett társadalmi helyet (szimbolikusan és fizikai valójában is), amit csak a nemesek, a grófok és királyok élvezhettek a monarchia idején és után. És elhozza a neoliberális álmot, amiben a jelenlegi rendszer a történelem szükségszerű, elkerülhetetlen következménye, vagyis annak tökéletes kiteljesedése.

A NER történelemszemlélete nem kizárólag egy szakmai buktató, mélypont, vagy baki, hanem az uralkodó neoliberális gazdasági és kulturális iránynak a történelemre való tudatos kiterjesztése. Magyarország történelmének vizsgálata nem az ismeretlen elemek felszínre hozásáról szól, vagy arról, hogy hangot adhassunk azoknak a szereplőknek, akiknek az eddigi történelemkutatás során nem jutott elég, hanem arról, hogy a jelen idejű rendszert legitimálja.

Orbánnak Horthy Miklós nem csupán személyes hős, hanem a saját uralmának történetéhez szolgáló előszó, melyben nincs helye mindannak a gazdasági, társadalmi, morális leépülésnek, amely mind Horthy, mind Orbán rendszerét átitatta, és amiben a legkiszolgáltatottabb rétegek sérültek leginkább.”