Odajött hozzám szinte mindenki, aki „érdekes” Budapestről, pénzt kérni

„Tegnap, amíg vártam egy késő emberre (egyébként szeretném, ha minden késni szerető ember átköltözne egy másik bolygóra és ott élnének tovább), jelentős stresszt éltem át. Az Örsön kellett várakoznom és ebben a közel 40 percben (még egyszer üdvözlöm a későt), odajött hozzám szinte mindenki, aki „érdekes” Budapestről, pénzt kérni. Egyszerűen megdöbbentett, hogy mennyien vannak. Nagyjából ekkora sor lehet a McDrive kasszásánál is. Öregek, fiatalok, koszosak, tiszták, rengeteg bolond és még egy férfi is, miniszoknyában és női retiküllel, kifejezetten jó angolsággal, ő is azt magyarázta, hogy pénz kell neki. És itt a "nem beszélek magyarul" nem működik, mert gond nélkül váltanak angolra, oroszra vagy németre. Ezek az emberek nem egyszerű kéregetők voltak, hanem kiabáltak, fetrengtek, borzasztóan viselkedtek, kántálni kezdtek, stb. Ott állva ugyan nem féltem, de olyan szinten kényelmetlenül éreztem magam, hogy azt nehéz szavakba önteni. Fogalmam sem volt, honnan került elő ennyi őrült és hogy miért nem egy nekik kitalált zárt helyen vannak, hanem az utcán. A késő ismerősöm elmondta, hogy engem egy teljesen hétköznapi dolog lepett meg. Ideírom, hogy mind fehérek voltak, mert hát olyan időket élünk, amikor ezt fontos közölni, hogy ne tűnjünk rasszistának.”