Megérteni a nemzeti összetartozás napját

2020. június 06. 21:05

Június 4. elsősorban nem a határokról, háborúról, illetve erőforrásokról szólt és szól, hanem emberekről és szolidaritásról a magyarság egészével.

2020. június 06. 21:05
Lázár Miklós Kornél
LinkedIn

„Június 4. elsősorban nem a határokról, háborúról, illetve erőforrásokról szólt és szól, hanem emberekről és szolidaritásról a magyarság egészével. A történelmi, kulturális és élő kötelékeinkről. Tudatosul bennünk ez a közösségtudat, ha éppen London, New York, Buenos Aires, Tel Aviv, illetve Melbourne utcáin találkozunk; miért ne érezhetnénk így azokkal a magyarokkal szemben, akik közvetlenül a határ túloldalán élnek? Talán a mélyen ülő és felületes üldöztetési érzet miatt? Lehetséges, hogy szomszédainknak is túl kellene tenniük magukat (Trianonon)?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vakfolt
2020. június 08. 15:38
"Június 4. elsősorban nem a határokról, háborúról, illetve erőforrásokról szólt és szól, hanem emberekről és szolidaritásról a magyarság egészével." Hadd fogalmazzam ezt át. A szolidaritás le van stipistoppolva a balhibbantak részéről, de nemcsak ezért nem használnám, hanem azért, mert a sorsközösség vállalása erősebb fogalom. Három olyan szó, amit semilyen libbant nem gyakorol, csak papol róla. Sors, közösség, vállalás. Trianon egy méltatlan csapás és az összetartozás arról szól, hogy tudjuk ezt, tudjukkik okozták, és a tudjukkiken kívül összetartozunk és együtt kell és tudunk a dolgon segíteni. Sok gyereket kell szülni és nem engedni, hogy a tudjukkik megrontsák őket. És hogy ne értsen félre senki, a tudjukkik nem a zsidók, bár erősen reprezentáltak közöttük, hanem az idealista balhibbant szaremberek, akik jóemberkednek más kontójára, kisebbségeket védenek, és minden alkalmat megragadnak, hogy a magyar nemzeti érzésbe és jelképekbe beletöröljék a lábukat.
Karvaly
2020. június 07. 11:23
Nagyon jó, érdemes a teljes cikket elolvasni! Ahogy jóval Trianon előtt cseh és a román álláspontot elvitték mindenhová a világban, úgy kellene most is a magyar álláspontot mindenhol olvashatóvá tenni - rövidtől összefoglalótól a bő elemzésig, hogy minél több emberhez eljuthasson - pláne, hogy a mai korban a közvélemény szimpátiája sokkal fontosabb, mint 100-150 éve volt.
balbako_
2020. június 07. 07:33
Az itthoni érzések, érzelmek ennek kapcsán magyarázatra szorulnak. Nekünk kommunistából is csak olyan jutott, aki állati közönnyel viseltetett a magyarság érdekei, érzelmei iránt, a hatalmát a Szovjetuniónak köszönhette minden szállal oda kötődtek.(Kádár szerint a magyar hazafiság a Szovjetunió iránti szeretet függvénye). Utódaik átültek az uniós lóra és most azon dolgoznak, hogy az EU gyarmata legyünk. Ebben gátolja őket a hazafiság minden megnyilvánulása. A rendszerváltáskor jó, ha volt 500 ezer szavazó, akik egyértelműen a magyarság érdekeit vették figyelembe. Az első ilyen kormány bele is bukott. (Micsoda hiszti volt a lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kijelentés!) A következő a magyarság sorsát érintő népszavazás, ahol a mai ellenzék akkor létező része ellene szavazott, a 2004-es kettős állampolgárság kérdésben volt itt 1,5 millióan álltak ki a magyarságért és 1,4 millióan nyíltan ellenezték! Most kb. van 3,5 millió aki a magyarság ügyét fontosnak tartja az összetartozást akarja. Tehát a szám növekvő!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!