Megerőszakolt történelem, megerőszakolt demokrácia

„»Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni« – ezt mondta 31 évvel ezelőtti beszédében Orbán Viktor. Ama bizonyos megszólalásában, amely akkor és utólag is nagy vihart kavart, és amely az akkor még fiatal pártvezetőt országosan ismert politikussá tette. A Fidesz elnökeként, a fiatalok nevében kapott szót, és élt is a szó erejével. Itt és most nem fogunk belemenni a leginkább vitatott mondataiba, a szovjet csapatok hazaküldésének követelésébe. Szóval itt és most nem fogjuk elemezni, hogy bátor volt-e vagy csak egy régebben megkezdett, titkosan kezelt folyamatba rondított-e bele. Nem is érdemes: Orbán Viktor akkoriban az a fiatal politikus volt, aki jól érezte az időt, a változás elkerülhetetlenségét, és ehhez mérten fogalmazott – kellő radikalizmussal.

1989 júniusában, alig két héttel a 26. születésnapja után, egy olyan ember képét mutatta fel, aki tudja, miként kell hatással lenni a tömegekre, aki szembe mer nézni a még regnáló hatalommal, de azt is pontosan felméri, annak már nincs sok ideje hátra. Ennek tükrében, persze tűnődhetünk azon, hogy a bevezetőben idézett mondat pontosan mit is jelent, jelentheti-e azt, hogy egy ilyen rendszert akár erőszakkal is meg lehet dönteni, de ezt sem érdemes firtatnunk. Harmincegy évvel ezelőtt, már pontosan lehetett tudni, hogy a rendszerváltozás elkerülhetetlen, hogy a pártok – igen: immár pártok! – kikényszerítik a szabad választásokat, és menthetetlenül elindul a demokratizálódás folyamata. Azt persze nem tudhattuk, és nem is gondolhattuk, hogy Orbán Viktor maga micsoda politikai karrier előtt áll – bár visszatekintve, ezen sincs min csodálkoznunk.”