Kísért Őszöd – bennünket

„Az úgynevezett őszödi beszéddel nincs ugyan mit büszkélkedni, mégis sarkalatos fordulópontként emlegetik azok, akik politológiával foglalkoznak.

Nekem, mint megrögzött civil állampolgárnak, az ő érveiktől kissé eltérően a legfőbb és elvitathatatlan tanulsága a gyurcsányi vallomásnak az, hogy olyan országban – Európában, világban – élünk, ahol egy ilyen ember mindenféle nehézség nélkül visszatérhet a hatalomba, és ez idő tájt immár a legmagasabb pozíció elérésére törekszik.

Magyarán az égvilágon semmi, de semmi reális következménye nem lett az egyszerre igazság- és hazugságbeszédnek jellemezhető 2006-os szóömlenynek. Miként annak sem, hogy még ugyanebben az esztendőben – az európai demokrácia dicsőségére – sikerült vérfürdőbe borítani Budapestet az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának ünnepén. Mindkét dicső tett, a beszéd és a szemkilövetés is annak az embernek köszönhető, aki most éppen az ellenzéknek nevezett, gyűlöletben fuldokló balliberális társaságának az élére próbál állni. Nem sikertelenül.

Na ezek azok a tények, amelyeket nem emészthet meg egy tisztességes ember. Magyarán azt, hogy egy ilyen ember visszatérhet.

Észre kellene venni, hogy Magyarország uniós korszakának igazi kálváriája ebben a gyurcsányi időszakban kezdődött el. A Nyugat ugyanis lecsapott rá, nyilván érezve, hogy egy ilyen ember végletekig zsarolható, mert a túlélése érdekében mindenre hajlandó. S ettől kezdve egy ország kiszolgáltatottsága már borítékolható. Így is lett.”