Imádkozó ló

„Ritka eset, hogy valamiben egyet kell hogy értsek Kósa Lajossal. A kiváló sertéstenyésztési, közpénzügyi szakértővel és állampapír-befektetési guruval együtt én is úgy látom, hogy az ellenzéknek sokkal több hasznosabb és értelmesebb dolga lenne, mint hogy biodíszletként ücsörög a parlamenti patkóban, és az országgyűlés közvetítések néhány száz nézőjét szórakoztatja a gyújtó hangú beszédeivel.

Kósánál most attól gurult el a termékdíjas fémkupak: az ellenzék nem támogatta, hogy illetékmentes legyen a testvérek közötti öröklés és ajándékozás Magyarországon. Valószínűleg ízléstelen lenne találgatni, a fideszes honatyák miért érezték pont most sürgős szükségét, hogy tovább szűkítsék a »haláladónak« becézett adótípust. A Fidesz alelnöke szerint viszont az ellenzékiek »azzal az energiával, amivel tagadnak és rombolnak mindent, már egy ménest is megtaníthattak volna imádkozni a Hortobágyon. Mindannyian jobban járnánk: előrébb tartana az ország, a turisták meg csodájára járnának az imádkozó magyar ménesnek.«

Az imádkozásra idomított lovak látványa kétségtelenül találó megfogalmazása annak, amit a Fidesz jelenleg művel Magyarországon, illetve jól leírja a kormányzó párt és a hívei bonyolult viszonyrendszerét. Az is egyfajta hungarikum. Az pedig már csak mellékes, technikai kérdés, hogy pontosan milyen felekezetűnek gondolja Kósa úr a lovakat. Katolikus? Református? Hitgyülis? Köves Slomóékat is beveszik ebbe a buliba, vagy a pacik között nem lesz lubavicsi? Abba egyenesen bele sem merek gondolni, hogy mi lenne így az arabs telivérekkel.”