A hamis áldozatszerep efféle ápolgatásának kétségkívül konjunktúrája van a világban.
„Valószínűleg egyetlen józan ember sincs ezen a bolygón, aki ne tartaná vállalhatatlan dolognak, ha valaki hosszú percekig rajta térdel bárkinek is a nyakán. Akár jogos is lenne a világszintű felháborodás, ha ezt csak úgy meg lehetne tenni büntetlenül a színprogresszív demokrata Minneapolisban – de nem lehet, hisz az elkövetőt azonmód bevarrták a börtönbe. Ezzel szemben napokig lófrált szabadon St. Louisban az a fekete fosztogató, aki a „black lives matter” ürügyén kirobbant zavargások közepette lelőtt egy fekete bőrű nyugdíjas rendőrkapitányt – értékesebbnek tekintette ugyanis az áhított HD tévét egy törvénytisztelő tízunokás fekete nagypapa életénél. Aki paradox módon ma is élne, ha nem indult volna mozgalom a feketék életéért.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a Kaliforniától Bécsen át Sydney-ig megrendezett látványos felvonulásokon csak azt sérelmezik (a statisztikák alapján egyébként tévesen), hogy a rendőrök arányaiban több feketét bántalmaznak, ugyanakkor szó sem esik például arról, hogy a Planned Parenthood arányaiban több fekete magzatot abortál, mint fehéret. Sőt, konkrétan az abortusz messze az első számú halálozási ok az afroamerikaiak körében. Márpedig ha „black lives matter”, akkor azt sem ártana megkapargatni, miért is létesült az abortuszklinikák 79 százaléka pont feketék és hispanók lakóhelyén, ami miatt aztán egyes környékeken a fekete magzatok többségét eleve megölik.
Meg aztán az se feltétlenül növeli a #blacklivesmatter mozgalom hitelességét, hogy az ököl jele alatt felvonuló tüntetők „f*** the police” feliratú táblákat emelgetnek világszerte. Kevés üzenet van ugyanis, amely ilyen hatékonyan rontaná a feketék életesélyeit: egyszerre biztat devianciára és a hatóságokkal való együttműködés zsigeri megtagadására. A hamis áldozatszerep efféle ápolgatásának kétségkívül konjunktúrája van a világban, Gyöngyöspatától Minnesotáig, csak hát nemigen segíti elő a kölcsönös felelősségvállaláson alapuló békés polgári együttélést.
Ezért jó hír, hogy a bécsi 50 ezerrel szemben Budapesten csupán néhány száz ember részéről van fogadókészség az efféle fake humanizmusra. Igaz, nekünk eleve van egy Black Lives Matter programunk: Hungary Helpsnek hívják, és az adóforintjainkkal konkrétan ment meg nyomorgó kongóiakat a vakságtól, és ad életesélyt üldözött nigériaiaknak. Térdeplésre okunk tehát nincsen.”
Tudta ön, hogy hazánkban harmadannyian érzik magukat szegénynek, mint 2010-ben? Az Eurostat segít minket az év végi visszatekintésben: íme, mi mindenért adhat hálát a magyar! Francesca Rivafinoli írása.
Kidagadt ütőérrel szidja az elmúlt 15 évet, de egy mukkja nincs róla, hogy ebből 14 évig ő is a rendszer építője, haszonélvezője volt.
Jól kinéznénk, ha a miniszterelnök a kormányülésről, a Fehér Házból vagy a Kremlből kijőve azzal kezdene flexelni, hogy hányan látták, ahogy a benzinkútnál kávézik! Francesca Rivafinoli írása.
Önök szerint előfordult már olyan a magyar politika történetében, hogy egy párt letagadta a teljes gazdasági programját? (Nem néhány elemet – az egészet!)
Gaál Csaba Németországban élő sebész főorvos arra igyekezett választ adni, mi az orvostudomány jelenlegi álláspontja a fenti esetben.
„Magyarország méretét meghaladó erővel vagyunk jelen a világpolitika színpadán, ez pedig korántsem utal zavarra” – jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője.
Komoly ferdítésen kapta a liberális lapot a Faktum tényellenőrző portál.
Az időpont is megvan.
