Letérdel, és megcsókolja a „kibaszott négerek mocskos bakancsát”.
„Nem szeretném kereszténységből kioktatni a keresztény magyar jobboldal keresztény magyar megmondóembereit – hiszen hogyan is jövök én ahhoz, hogy egy »szerencsétlen, nyomorult, ócska kis proliként« beleszóljak a keresztény magyar emberek dolgába –, de azért azt bizonyára megengedik, hogy felhívjam tisztelt figyelmüket a világ egyik legbefolyásosabb vezetőjének, Ferenc pápának a dél-szudáni látogatására. És arra, hogy ott milyen elképesztő dolgot művelt a tárgyalópartnereivel. Ó, persze, tudom, hogy mióta Ferenc pápa merészelte védelmébe venni azokat a »rohadék, tetves, mocskos migránsokat« – akik a keresztény magyar haza vesztére törnek –, azóta Ferenc pápa kihúzta a gyufát a keresztény magyar jobboldalon. És azóta nem számít ő már tényezőnek, hanem csak egy »migránsokat simogató, elhülyült vénembernek« tartják egyes magyar keresztény jobboldali megmondóemberek.
De talán mégis eljut hozzájuk a pápa dél-szudáni üzenete. A kép ugyanis meglehetősen erős. Mármint az a kép, amelyen Ferenc pápa, ez a migránsokat simogató, elhülyült vénember letérdel, és megcsókolja a »kibaszott négerek mocskos bakancsát«. Értjük persze, hogy Bayer Zsolt azért nyilvánul meg mocskos szájjal, mert rajongva szereti a magyar hazát, és amikor úgy érzi, hogy a rajongva szeretett magyar hazáját a »liberális buzik« megsértik, akkor őneki zsigerileg muszáj mocskos szájjal megvédenie az elmúlt ezeregyszáz évet. Azt is értjük, hogy azt hiszi: a trágárkodás nem az ő sajátja, hanem a korszaké, és ő nem tud mit tenni, neki trágárkodnia kell, hogy »átmenjen az üzenet«.
Ő és a hozzá hasonlók mindig ezzel szoktak védekezni. Hogy – úgymond – át kell ütni az ingerküszöböt, különben »elsikkad a mondanivaló«. Csak azt felejtik el, hogy a mocskolódó, uszító, trágár szavak mögött nincsen semmi. Nincsen semmiféle üzenet, semmiféle mondanivaló, amit érdemes volna a közvélemény tudomására hozni. De nézzék csak a pápát, amint letérdel és megcsókolja a feketék lábát. Abban a pár másodpercben több üzenet van, mint Bayer Zsolt összes eddigi írásában.”