Féltik a hálózat hegemóniáját

„Megtámadtam Romsics Ignácot! – ezt olvasom, hallom ezer helyről napok óta. Azóta emiatt beborult az ég, dörög és villámlik, szakadatlanul esik az eső. Pedig nekem semmi bajom a professzor úrral, soha életemben nem találkoztam vele, munkásságát nagyjából ismerem, jó egészséget kívánok neki, írjon még sok könyvet, engem nem zavar.

Azon viszont elcsodálkoztam, hogy a Népszavában megjelent opuszában Tria­non kapcsán nemhogy kizárja a szabadkőművesek tevékenységét, hanem egyszerűen mesének tartja még a feltételezést is. Erről írtam egy publicisztikát a Magyar Nemzetbe, amiben pár zsurnalisztikai fogással próbáltam több-kevesebb sikerrel felhívni a figyelmet a helyzet összetettségére, olyan tényezőkre, amelyek bonyolultságuknál fogva más színben tüntetik fel a professzor úr kinyilatkoztatását, így az nem biztos, hogy belefér az »örök igazságok« tárába.

Az esetből kis híján nemzeti gyász kerekedett. Sőt kinyíltak az alvilág kapui, ahonnan velem az élen csúnya lidércek balliberális történészeket vittek le a mélybe. Ó, egek ura, segíts! Azóta az eltűnt történészek listája bolyong a neten, mert akik aláírtak Romsicsnak, azokat mind elvitte a prikulics.”