„Ma az Országgyűlés pártok feletti konszenzussal döntött a veszélyhelyzet megszüntetéséről, majd, immár csak a kormánypártiak szavazataival arról, hogy mit tart fenn a mögöttünk hagyott időszak jogalkotásából. Röviden: az összes jogfosztó, központosító, Orbán Viktor hatalmát növelő döntést. Ma annyi történt, hogy a különleges jogrendből visszatértünk abba a világba, ami ellen a vírus előtt küzdöttünk. És ez nem jogállam, nem demokrácia. Hiszen a felhatalmazási törvény nélkül is igaz az, hogy:
Polt Péter legfőbb ügyészt a miniszterelnöki VIP-páholyban gyakran látni, a fideszes bűnözök ellen eljárva soha
Az Alkotmánybíróság az egypárti kinevezettek többségével nem kontrollja már a hatalomnak
A parlamenti ellenzék jogait súlyosan korlátozzák, tagjai akár hónapokra is kitilthatók
Az államfő bármit rohamtempóban aláír, amit csak elé tesznek
A választási szabályokat folyamatosan a Fidesz érdekeihez igazítják
A sajtószabadság súlyosan sérül, a kormányfő tíz éve nem áll szóba a független sajtóval (évente egyszer, kegyből egyet kérdezhetnek)
Milliárdokat költenek kormánypárti propagandára, az ellenzék négyévente kap 5 percet az állami tévében
Tudatosan hazudnak az ellenzékről a propagandában, majd a hónapokkal később megítélt büntetést könnyedén, közpénzből fizetik
A független civilek működését célzott törvényekkel gyengítik, miközben saját kormánypárti álcivil szervezeteket hoznak létre
Az ellenzék gyülekezési jogát az első dudaszónál korlátozzák, százezrekre büntetik a demonstrálókat, míg a karlengető szélsőjobboldal rendőri kísérettel vonulhat Budapest közepén
A közérdekű adatokat eltitkolják, megismerésüket gyakran csak pénzért tennék lehetővé
...és teszik mindezt ma, június 16-án. Nagy Imre és társai újratemetésének évfordulóján ez a legfontosabb dolga a parlamentben a kormánytöbbségnek. Eközben én előbb Losonczy Géza emléktáblájánál, majd Nagy Imre áthelyezett szobránál emlékeztem meg azokról, akiket Orbán Viktor feledni akar. Saját, 31 évvel ezelőtti önmagával együtt.”