„A magyar vízilabdás közeg a világ legkegyetlenebb helye: az Európa-bajnokoknak még a nevét sem hajlandók felvésni a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda márványtáblájára, mert ott csak az olimpiai- és világbajnokokat tartják számon. Ahogy egyszer Faragó Tamás, a megkérdőjelezhetetlen sportági nagyság mondta, minek tennénk ilyet, hiszen ha elgurítasz egy labdát az öltözőben, akkor minimum egy Európa-bajnok passzolja vissza.
Benedek Tibor neve ebben a közegben játékosként négyszer fért fel a márványtáblára: háromszor olimpiai, egyszer világbajnoki címe okán. És egyszer nyert szövetségi kapitányként is egy vb-t a válogatottal. De társaitól eltérően nemcsak a vízben, hanem a parton is falkavezére tudott lenni az aranyakban fürdő sportágnak. A közönség, de tán az ország is érezte ezt az egészen kivételes képességet, amit jelez, hogy imádott uszodája előtt egy hétköznap este, miután lement a nap, ezrek gyújtottak érte gyertyát.”