Nem a valóság az érdekes, hanem az, hogy kinek meggyőzőbb a narratívája a valóságról.
„Mi a teendő, ha az évszázados kifosztás már visszafordíthatatlan degenerációkat okozott elszenvedőinek, ha az emberséges rend már semmilyen módon nem állítható helyre?
A világon végigsöprő újabb csinált forradalom a lejátszástechnikai felszínen a fehér ember megbélyegzéséről szól, azt próbálja sulykolni, hogy a világ minden baja és szenvedése a fehér embernek köszönhető, s mindezért a fehér embernek most bűnhődnie kell. Bár ez a központi vezérlésű történelmi bosszúhadjárat Amerikából indult, és a fekete bőrűek a főszereplői, de a liberális médiaterror a világ minden pontján megtalálja a »lokális négereit«, nálunk például a cigányságot, akiknek nevében szervezik ezt az egyre brutálisabban pusztító lázadást.
Olyan világban élünk, ahol az emberi megismerés alappillérei, a tény, az igazság és valóság összeomlani látszanak, azon egyszerű oknál fogva, hogy ha elég hatékony médiafegyvered van, akkor tetszés szerint gyárthatsz tetszés szerinti számú embernek bármilyen mesterséges tényt, igazságot, valóságot. A globális valóságipari művek tömegpusztító fegyverként való alkalmazásának ma még felfoghatatlan veszélye abból adódik, hogy az emberi világ egy olyan indeterminisztikusan determinisztikus komplex rendszerré vált, amelyben egy kezdetben jelentéktelennek tűnő esemény is hihetetlenül rövid idő alatt válhat akár az egész világot elpusztítással fenyegető örvényléssé. És egy idő után már hiába derülne ki, hogy az egész folyamat kiindulópontja hamis, a dominóhatás már végigfut, és romba dönti a rendszert.
Mindez azért van így, mert a világ ma egy rendkívül instabil és gerjeszthető rendszer, amelyben bármikor bármilyen láncreakció elindítható, és egy kritikus ponton túl már semmilyen módon meg nem állítható. És mivel a valóság elmélyült megismerésének az esélye gyakorlatilag nulla, hiszen sem idő, sem energia, sem türelem nincs már erre, így a narratívák mindent eldöntő totális hatalmának korát írjuk. Nem a valóság az érdekes, hanem az, hogy kinek meggyőzőbb a narratívája a valóságról. Narratívával csak narratívát lehet szembeszegezni, ezért el kell gondolkodnunk azon, hogy a most újra hisztérikusan eluralkodó mainstream elbeszélési móddal mit és hogyan szegezhetünk szembe. Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha a fehér ember végre szembesül történelmi identitásával.”