„A világ egyre gyorsuló elhülyülésének ékes példájaképpen, vasárnap tüntetést rendeztek Budapesten a négereket érő elnyomás ellen. Lévén, hogy kis hazánkban nem nagyon vannak négerek, úgy véltem az előző bejegyzésben, hogy el fog maradni ez a dzsembori. Tévedtem.
Nem kell valódi néger ahhoz, hogy elnyomják, bőven elég a virtuális néger is. Ezen virtuális négerek lebegtek a tünci résztvevőinek szeme előtt, mikor összegyűltek, hogy gátat vessenek az intézményes és ugyancsak virtuális rasszizmusnak. A happening fő szervezője és előadója Komáromy Gergő alias Gregory G Ras (Anyám borogass!) volt, a híres ligetvédő és kéménymászó. Az esemény egyben az ő nagy visszatérése volt a közszereplésbe, hiszen, hál’Istennek, már-már kezdtük elfeledni. A fellépéséhez, ez alkalommal, nem a megszokott módon, a nagy kedvencemet, a Koszlidércet választotta partnerül, hanem egy félvérnek tűnő leányzót.
Zárójel. Ezzel kapcsolatban felmerül az emberben egy kínzó kérdés: Hová tűnt a Koszlidérc? Netán a diktatúra kazamatáiban sanyargatják? Vagy itt jár közöttünk, csak valaki megfürdette, és nem ismerjük fel? Nem tudom, tanácstalan vagyok. Ám remélem, hogy midőn KariGeri a liget fáihoz láncolja magát újra, feltűnik majd, hogy boldogan összeverekedjen a biztonságiakkal. Zárójel bezárva.
Természetesen Gregory, vagy ki a fene, énekelt is, a gitározást szerencsére ezúttal kihagyta, hiszen ő – mint tudjuk – »művész«. Mondjuk a »művészeti« munkásságának értékéből sokat levon, hogy ma bárki művész, aki a Boci boci tarka kezdetű műremeket elő tudja adni ötnél kevesebb hamis hanggal. De hát ilyen világban élünk. A műsort – hogy véglegesen elmerüljünk a legaljasabb giccs világába – kiegészítették egy bántóan fehér csecsszopó lengetésével is. Remélem, pelenkát azért cseréltek rajta!”