„Cotton szenátorra 479 ezren szavaztak a legutóbbi választásokon, ellentétben a tiltakozókkal, akiket csak felvettek egy vállalathoz. Most nem tett mást, mint leírta a véleményét ugyanúgy, ahogy a philadelphiai írás szerzője is tette. Az ötvenes éveiket taposó Wischnowski és Bennet veteránnak számít a szerkesztőségekben. De ezúttal rosszul mérték fel, hol húzódnak a fősodorbeli médiában a politikai korrektség láthatatlan falai, amelyeket lehet nagy rutinnal, hosszasan kerülgetni, de csúnyán beüti az orrát, aki megfeledkezik róluk.
Különösen a jelenlegi kiélezett helyzetben, a 111 ezer amerikai halottal járó koronavírus-járvány közepette és öt hónappal az elnökválasztás előtt, amikor egy halálesethez vezető súlyos rendőri túlkapás két hét múlva sem szűnő tüntetés- és zavargáshullámot vált ki az ország több száz városában. Legalább húszan haltak már meg, számos rendőr sebesült meg, az anyagi kár beláthatatlan; csak a minneapolisi – demokrata – polgármester legalább 55 millió dollárt említ.
A liberális norma ebben a helyzetben az: nem kerülnek a jobboldal uszályába, nem helyezik a rendőri erőszak elleni tüntetések mellé, a mérleg másik serpenyőjébe a demonstrációkat kísérő, maradandó károkat okozó vandalizmust, a fosztogatásokat, a feladatukat végző rendfenntartókkal szembeni brutális fellépést. Nem adnak helyt olyan írásnak, amely szerint az állam teljes erejével felléphet a randalírozókkal szemben, akiket a kormány szerint szélsőbaloldaliak bujtogatnak. Még akkor sem, ha annak szerzője a világ legbefolyásosabb törvényhozásának tagja.”