Vérre megy

„Amikor a legelső Orbán-kormány kezdett el szívózni a »bűnös Budapesttel«, még volt a dologban valami megmosolyogtató. Ez most komoly, fiúk, hogy nekiestek egy majd kétmilliós városnak? És mi a koncepció: ha lefújjátok a négyes metró építését, meg kapunk tőletek egy mézeskalács Nemzeti Színházat a már lealapozott, európai léptékű épület helyett, akkor marhára rátok fogunk szavazni? 2002-ben meg is lett ennek a politikának az eredménye.

A mostani vegzatúra azonban már vérre megy. Ez már nem szurkapiszka, nem puszta erődemonstráció, hogy így jár mindenki, aki nem a Fideszre húzza az ikszet: immár a lét a tét. Legalábbis nem tűnik életszerűnek, hogy aki a főváros és az ellenzéki kerületek kivéreztetéséről, a budapestiek életének ellehetetlenítéséről és a főpolgármester elleni karaktergyilkosság csúcsra járatásáról hozza a döntéseket, nem az ország végleges kétfelé trancsírozásán dolgozik éppen. Mi és ti. Nemzet és ellenzék. Vidék és Budapest.

Mindazok az eszközök, amelyeket az elmúlt hetekben bevetett a kormány, olyannyira erkölcstelenek és felelőtlenül kegyetlenek, hogy húsz évvel ezelőtt azt mondtuk volna, ugyan már, ilyen itt sosem történhet. Halálos világjárvány idején folyamatosan manipulálni az adatokat? Rákenni az emberek halálát a város vezetőjére, akinek már minden eszközt kivettek a kezéből? Jószerével kilövési engedélyt adni a szabad levegőt éhező budapestiekre? Kicsontozni az önkormányzatokat, elvenni az utolsó fillért is, aztán mutogatni, hogy alkalmatlanok? És ennek az ijesztő haláltáncnak az árnyékában lefújni azokat a beruházásokat, amelyek a várost élhetőbbé tennék, de lenyomni a pestiek torkán olyanokat, amelyeket feszt nem akarnak?”