Válságkezelésből elégtelen: ez az Unió mérlege

„Nem véletlen, hogy az Európai Unió egyszerűen képtelen a normális válságkezelésre. Ennek egyik oka a lassú döntéshozatal. Már ha csak a három fő intézmény, a Parlament, a Bizottság és a Tanács viszonyát megnézzük, láthatjuk, hogy az esetek többségében egymásra vannak utalva, hiába hoz az egyik egy döntést, azt a másiknak, vagy a másik kettőnek jóvá kell hagynia. A Bizottságban 27 biztos ül és irányít egy több 10 ezer fős apparátust, a Parlamentben több mint 700 képviselő foglal helyet, és ott van a 27 tagállami vezető, akiknek a saját választóik felé kell elszámolniuk az uniós döntésekkel. Ebből is látható, hogy az EU saját szervezeti struktúrájából adódóan akkora nehézségi erővel bír, amely lehetetlenné teszi a gyors döntések meghozatalát – jóllehet ez válsághelyzetben kulcsfontosságú lenne.

Legalább ennyire fontos, hogy a tagállamok teljesen eltérő érdekek mentén működnek. Már korábban is írtam, hogy ez a gazdasági válságban mennyire kiütközött. A déliek és az északiak között pénzügyi ellentétek feszülnek, de feszültség van a régi és az új, a nettó befizető és a kedvezményezett tagállamok között is. Az eltérő érdekek mögött ugyanakkor társadalmi és gondolkodásbeli különbségek húzódnak meg. Ez megmutatkozik az észak-dél és a kelet-nyugat törésvonal mentén is. A déliek dolce vita mentalitása befogadhatatlan egy északi számára, ahogyan az északiak merevsége és fukarsága is összeegyeztethetetlen a déliek életfelfogásával. Ez még csak nem is nemzetkarakter kérdése, hanem egy nagyon messzire visszavezethető, éghajlati és földrajzi okokból adódó kérdés. Északon ugyanis a túléléshez tartalékolni kellett a hideg télre élelemmel, míg délen egész évben volt mit enni.

A kelet-nyugat ellentét nem nyúlik vissza ennyire messzire. Több mint 40 év kommunizmus után a mi régiónkban mostanra képesek voltunk egy torz, ideológiai máz nélküli, a saját életfelfogásunknak megfelelő demokráciát kiépíteni. Csakhogy mivel 1990-től éveken át azt csináltuk, amit nyugatról mondtak, furcsa nekik az önálló hang, a szabad akarat. Elszámították magukat.Azt hitték, ha délen és nyugaton már nincs gyarmatbirodalmuk, majd lesz egy kicsit közelebb, keleten. És ez működött is nekik egészen az elmúlt évekig. Amíg nem értik meg, hogy mi nem az alárendeltjeik, a gyarmataik vagyunk, addig ez az ellentét is fennáll majd. Összességében pedig itt az ideje megérteni azt, amit az elmúlt 12 év összes válsága bebizonyított: az egyetlen járható út a kontinens számára a gazdaságilag összefonódott, nemzeteken alapuló Európa koncepció.”