Történelmi lecke távoktatás idején

„Legutóbb is jelentéstételre rendelték a miniszterelnökünket Sztambulba (bocsánat, Bécsbe, illetve Moszkvába, egész pontosan Brüsszelbe), aki volt annyira karakán, hogy visszaüzent a szultánnak (a császár-főtitkárnak), hogy »nem ér rá ő most arra«, ám elküldte az unió egyik legfelkészültebb, leghatározottabb, de mindenképpen legcsinosabb igazságügyminiszterét (kvótanők közé egy európait), hogy magyarázza el az álláspontunkat. Ezt persze nem merték végighallgatni, mert esetleg nem egyezett volna az ő forgatókönyvükkel, de mindegy is, hiszen egyrészt nem érdekli őket, másrészt úgyse értenének belőle semmit.

De ha már olyan divatosak ezek a felelősségre vonások, mi is küldhetnénk meghívót például Párizsba, hogy jöjjön már el Európa legszebb Parlamentjébe az elnökük, és számoljon be róla, hogyan is folyt az a gyarmatosítás, mennyi áldozata volt, mekkora hasznot hozott ez a franciáknak, és mikor szándékoznak visszafizetni. Vagy miképpen történhetett meg négy évvel azután, hogy az erdélyi Tordán kimondták a protestánsok vallásszabadságát, hogy Párizsban tízezreket mészároltak le hitük miatt a nyílt utcán Szent Bertalan éjszakáján.

Vagy miképpen egyeztethető össze a minket történelmi fölényük tudatában magas lóról kioktató demokraták világképével, hogy míg a magyar forradalomban verseket szavaltak, írókat hoztak ki diadalmenetben a börtönből, este díszelőadást tartottak a színházban, addig ez frankföldön úgy nézett ki, hogy a főváros szívében leromboltak egy épületet, majd a későbbiekben a felvilágosodás szellemében tízezreket nyakaztak le a Louvre szomszédságában. (A kivégzéseket nálunk is a haladó nyugat alkalmazta, a királyra tett esküjükhöz végig hűséges katonatisztekkel szemben.”