Nekünk nem egyezmény kell, csajok!

„A konzervatív nő, aki nincs permanensen felháborodva, és aki már azt se egészen értette, hogy miért lenne a másik méhében turkálás az, ha olcsóbbá teszik a gyerekvállalást (az akciós parizer láttán se sikolt fel senki, hogy »ne kényszerítsenek engem párizsivásárlásra«), nos tehát, a konzervatív nő ebben a liberális koordinátarendszerben egy butácska lúzer. Aki nem ismeri fel annak fontosságát, hogy egy salátaegyezmény elfogadásával vállaljuk például a »sztereotip nemi szerepeken alapuló hagyományok« megszüntetését. Pedig milyen veszélyes is az, húsvéthétfőn mindenféle termékenységrítusokkal mérgezni a felnövekvő ifjúság romlatlanul gendersemleges lelkét.

Persze itt következhet az ellenérv: jó, jó, de a lényeg, hogy az egyezmény megvédené a nőket az erőszak minden formájával szemben. Igaz, hogy a Btk. már most tételesen szankcionál minden idevágó tényállást, de az nem az igazi. A ratifikálás a kulcsszó, attól elmúlna minden aberrált agresszió, és tulipáncsokrok szökkennének szárba a helyén. Az elképzelések szerint. Sajnos azonban az egyezményt alkalmazó országok statisztikáit elnézve kételyeink támadhatnak. Franciaország ratifikált, mint a kisangyal, ehhez képest semmiféle szignifikáns változást nem látunk a gyilkosságok számában; Ausztriában kifejezetten romlott a helyzet.

Sőt, tömeges kényszerházasságokról, a női nemi szervek egyre gyakoribb megcsonkításáról olvashatunk nyugat-európai mintaállamok sajtójában, és a feministáik is rendre felvonulnak a »patriarchális elnyomó hatalom« ellen tiltakozva, pedig már évek óta totálisan része jogrendjüknek az Isztambuli Egyezmény. Nem lettek tőle boldogabbak és felszabadultabbak, a jelek szerint.

Ezért hiába háborognak most az ellenzéki képviselőnők erős szavakkal, és hiába vizionálják »a teljes női nem«(!) Fidesz-KDNP általi rabszolgasorsba taszítását, félő, hogy ezzel legfeljebb a hisztis nőkkel kapcsolatos sztereotípiákra erősítenek rá, mérhetetlenül kontraproduktív módon. Lehet gúnyolódni a »női princípiumot beteljesítő« konzervatív nőkön, de az a szülő, aki biztonságos családi hátteret nyújtva »elééli« és megtanítja gyerekeinek a körültekintő párválasztás fontosságát, a másik nemmel való tisztességes bánásmódot, valamint a frusztráció levezetésének megfelelő módjait, adott esetben egymaga többet tesz az erőszak újratermelődése ellen, mint az Isztambuli Egyezmény bármely, messiásként várt cikke.”