Mit ér a munkás, ha magyar?

„Talán még soha nem voltak olyan aktuálisak Veres Péter majd évszázados szavai, mint manapság: »Dolgozunk barom módra, mások teszik el a hasznát.« A bérek és a munkakörülmények tekintetében uniós sereghajtóként kullog Magyarország, ami nem csoda, hiszen miközben stratégiai partnerséget ajánlottak a multinacionális cégeknek, addig stratégiai cselédséget kényszerítettek a magyar dolgozókra. Ahol a tőkevonzó képesség fő vezérelve a bérek alacsonyan tartása és a munkavállalói jogok megkurtítása, ott törvényszerű, hogy a multinacionális vállalatok globális értékláncainak alján reked a nemzetgazdaság, ott törvényszerű, hogy magyar munkavállalók tömegei süllyednek kizsigerelt bérrabszolga-létbe.

Az elmúlt ciklusokban a szociopata neoliberális dogma szellemében lefegyverezték a szakszervezeteket, a magyar munkavállalókat pedig feláldozták a tőkeérdekek oltárán, hogy olcsó bérrabszolgákat, engedelmes biorobotokat állítsanak elő a multik és a hazai Döbrögik, valamint Oberstrómanführerek számára.

Azonban mi valóban hiszünk abban, hogy a társadalom fő szervező ereje a munka. De ha ezt az országot nem gondos, hanem enyves kezek kormányozzák, akkor a munka elveszítheti a becsületét. Viszont ha a munka elveszíti a becsületét, akkor a társadalom tartópillérei rendülnek meg. Éppen ezért a Jobbik minden tőle telhetőt el fog követni egy érdemelvű társadalom, egy szabad és igazságos Magyarország megteremtése érdekében. Továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy a XIII. Leó pápa által az 1891-es Rerum novarumban írt útmutatás, azaz, hogy »rút és embertelen dolog embertársainkat a puszta haszonszerzés eszközeként használni« végre a hazai politika kőbe vésett alapigazságává válhasson.”