Mindenki úgy ünnepel, ahogy tud

„A mások életét veszélyeztető szabadság.

»A munka szabadságának és az emberi szolidaritásnak ünnepe.« Május elsején az amerikai kiskereskedők (kistőkések) és jobboldali barátaik történelmi tettre készültek: a szabadság megünneplésére. Ez a szabadság kiterjed arra is, hogy mások (»essential workers«) életét saját profitjuk érdekében veszélyeztessék.

Mert amikor ezek a csoportok, vagy épp Elon Musk azt követelik, hogy »azonnal szabadítsák fel Amerikát«, nyilván nem arra gondolnak, hogy mekkora igazságtalanság, mikor tömegeknek kell abban a rendszerben dolgozniuk, amely végső soron – az elégtelen védőfelszerelés és a rossz körülmények miatt – megölheti őket.

Az érdekli őket, mikor indulnak újra a gyártósorok, fodrászatok, gyorséttermek, ahol általában szakszervezeti védettség nélküli munkásaik robotolhatnak. Mert a »gazdaság nem engedheti meg« ezt a kiesést magának, a »vállalkozások veszélyben vannak«.
Amikor a munkások kerülnek bajba, mert tartalékaik elfogynak, akkor »lusták« és »rövidlátók«, amikor a vállalatok és bankok tartalékai fogynak el, az nemzeti tragédia.

Miközben New Yorkban arról megy a vita, mi számít tömegsírnak, a jobboldali halálkultusz vajákos emberei azon matekoznak, milyen következményei lennének a gazdaság korai újranyitásának. Hány ember halála érné meg, ha cserébe 15 helyett csak 10 százalékkal csökken a GDP?”