Lopakodó megszorítás

„Azt talán még korai lenne megítélni, hogyan is vizsgázott az ország vezetése a vírus terjedésének megállításában, annak mindenesetre örülhetünk, hogy a (hivatalos) statisztikák viszonylag alacsony szinten maradtak. Amit viszont meg tudunk ítélni, az minden egyéb, amit a kormány tett ebben az időszakban, sokszor a veszélyhelyzet adta plusz jogosítványaival (vissza)élve.
Nemcsak a vírus volt ugyanis Orbánék látóterében az elmúlt két hónapban, de egy sor társadalmi csoport és település is kapott a kormánytól olyant, amire ezekben a vészterhes időkben annyira nem számított. Salátatörvények sora próbálta meg a kormány elképzeléseit áterőltetni a Liget-projekttől kezdve, a színházi felügyelőbizottságokon és a transznemű emberek jogi nemváltásán át a közmunkások további regulázásáig, illetve a közművelődési dolgozók közalkalmazotti státuszának elvételéig.

A fenti példákból jól kirajzolódik az irány: a kormány megpróbál stratégikus módon elvonni forrásokat olyan területekről, amelyek az állam szolgáltató-jóléti ágához tartoznak. Miközben a nagyobb vállalkozások (főként a kormányhoz hűek) vagy épp a katonai-hadászati masinéria jelentős pluszforrásokhoz juthatnak – hogy a sportra juttatott plusz 10 milliárdról már ne is beszéljünk -, azok az intézmények, amelyek a hétköznapi emberek boldogulását, előrejutását vagy épp túlélését valamennyire segíteni tudták, na, azok most kaptak egy újabb kör megszorítást. A krízishelyzetet a kormány arra használta, hogy még erősebben saját politikai elképzeléseihez alakítsa a magyar társadalmat és gazdaságot. És ezek a változások bizonyára a járvány lecsengése után is velünk maradnak.”