Liberális emberkísérletek

„Miközben a Pesti úti idősek otthonában több mint harmincan meghaltak, vélhetően a fenntartói mulasztások következtében, a mindig mosolygós főpolgármester elterelő hadműveletbe fogott, ám a vége ennek is alighanem csúfos kudarc lesz.

Jóemberkedés – szokták mondani azokra a liberálisokra, akik borzasztó önzetlennek akarnak tűnni, Teréz anyát is megszégyenítő leereszkedéssel fordulva az elesettek és a nehéz sorsúak felé, miközben dantoni gőggel néznek körbe eszmei és politikai riválisaikon, mondván, azok mind érzéketlenek. Jellemzője még ennek a szentimentális páváskodásnak, hogy az ötletek – legalábbis itthon – mindig a körúton belül születnek, általában tiszavirág-életűek, a realitásokkal nem számolnak, s megvalósulásuk esetén még nagyobb károkat okoznak, mint amennyi erkölcsi vagy bármilyen más hasznot.

Iskolapéldái e műfajnak a »fogadj be az otthonodba vadidegen migránsokat« vagy az »adjunk ingyenpénzt a cigánysoron élőknek« című ötletek. Mindkettő nagyon kedves gesztusnak tűnhet, ám ha belegondolunk, pusztító hatásuk van a társadalmi viszonyokra, miközben azoknak sem segít érdemben, akiken szeretne.

Túl azon, hogy egy ismeretlen hátterű, Európába árkon-bokron át érkező illegális bevándorló a befogadójára is potenciális veszélyt jelent, ha mégis galamblelkű, valódi üldözött az illető, pár magyarországi éjszakával akkor sem jut előrébb, legfeljebb időt nyer. Az utána következőknek viszont azt üzeni: gyertek Európába, de mindannyian! Azt pedig tudjuk, hogy a Willkommenskultur hova vezet.”