Költészet és valóság

„A szándékokat mindig újraértelmezi az ellenzék és az ellenzéki média, az ő szájuk íze szerint tálalják, majd ezután kampányt kezdenek a nyilvánosságban a saját teremtményeik ellen.

Az átköltéseikben szabadjára engedik a fantáziájukat. Időnként valós aspektusokat is felhasználnak, máskor viszont teljesen újakat találnak ki, amelyeknek kevés közük van a valósághoz. Szívesen esnek drámai túlzásokba is. Kedvelt témáik a demokrácia és a sajtószabadság megszüntetése, és rendszeresen eltemetik a parlamentarizmust is. Az ellenzéki képviselők legutóbb egyenesen népirtást és tömeggyilkosságot kiáltottak a kórházak veszélyhelyzeti kapacitásainak létrehozása miatt.

A fő célja ennek a retorikának az, hogy felhívják magukra a választók figyelmét. Másrészt pedig arra is törekednek, hogy felkeltsék a velük ideológiai rokonságban álló külföldi politikusok és újságírók érdeklődését. Minél drasztikusabb képet festenek, annál hatékonyabban elérik ezt a célt. Mindez csak akkor válik problémássá, ha a magyar ellenzék külföldi szövetségesei már nem tudnak vagy nem akarnak többé különbséget tenni a költészet és a valóság között.”

(A szerző a Budapester Zeitung kiadó-főszerkesztője)