Képek járvány idején

„Napok óta ezrek nézegetik a közösségi oldalon az ex-jugoszlávok az üdvözlet az ablakomból mottóval szerveződő játékának ámulatba ejtő fotóit, amelyek amellett, hogy olykor gyönyörű tájképeket, soha nem látott városrészeket, az úgy vágyott Adria sejtelmes hullámait, vagy éppen az idő múlásáról szóló, kijózanító képeket hoznak elénk, mindenképpek kielégítik a mások élete iránti kiváncsiságunkat is. És naponta éltetik, persze, azon a kérdésen való eltűnődés kényszerét is, hogy mi minden vitte/vihette rá az embereket az egykori Jugoszláviából való eltávozásra egészen a világ legtávolabbi sarkáig?

Az ilyen nyilvános, sokunk számára hozzáférhető képekhez képest érzelmi szempontból méginkább felkavaróak a személyes üzenetek, amelyekben barátaink vagy rokonaink számolnak be csak nekünk olyan, valaki életében egyedi eseményről, amelyen ott lehettünk volna, de a körülményekre való tekintettel kimaradt az életünkből. Fáj ilyenkor a hiányérzet, s talán nem hiába való a fogadkozás sem, hogy ha majd az emberiség legyőzi a koronavírust vagy megtanul élni vele, akkor majd pótlólagosan együtt leszünk a most múló számos jeles alkalomból, vagy legalább egy pillanatnyi öleléssel megüljük az ünnepet, ami egy életre szólóan bevésődött volna, ha megtartottuk volna…

Volt ilyen a múltban is, nem is egyszer.

Megéltük már a háborúk miatti akadályoztatást, a bombázások idején tartó rendkívül állapot hozta változásokat, a betegségek vagy anyagiak miatti kényszerű távolságokat. Megéltük és túléltük, s reméljük, most is lesz még folytatás.”