Ha az online tér velünk, akkor ki ellenünk?

„Hogy áll most az aláírásgyűjtés? Van ok a bizakodásra?

Nagyon nehéz erre válaszolni, mert kétféle válasz van a kérdésre. Az egyik verzió, hogy nagyon rosszul állunk, bizonyíthatóan van kétszáztízezer papír alapú aláírásunk, az európai összkép tekintetében ehhez még hozzájöhet néhány száz, vagy ezer, de utóbbi nem számottevő mennyiség. Ezek a járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet előtt jöttek össze, és már akkor leadtuk ezeket. A digitális aláírások száma ugyanakkor vasárnap este lépte át a félmilliót. Ha ezeket összeadjuk, akkor is csak hétszáztízezer jött össze a hétvégéig, ami azt jelenti, kétszázkilencvenezer aláírás még hiányzik, utóbbit az EU-s szabály értelmében csütörtök éjfélig kell összeszednünk.

Összejöhet?  

Nem mondom, hogy  lehetetlen, hiszen a székelyek is azt mondják, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ha másképp nézzük, akkor viszont nem olyan csúnyák ezek a számok: az aláírásgyűjtés tavaly májusban indult, aztán eltelt kilenc hónap, majd január közepéig összejött a szükséges mennyiség öt százaléka, ami nagyítóval sem látható eredmény. Január második felében aztán már éreztem, hogy ebből nagy baj lehet. Elküldtem kilencven levelet, ami egy folyamatot indított be, lett médiafelülete az egész kezdeményezésnek, kezdett beindulni ténylegesen is a dolog. Ezt már lehetett kampánynak nevezni, majd jött a járvány, ami teljesen tönkretette az addigi koncepciót, aminek az alapja a papír alapú aláírásgyűjtés volt. Elmaradtak a standolások, a személyes megkeresések, a jótékonysági koncertek, meccsek, amelyeket beterveztünk, amelyekre korábban alapoztunk. Húsvéttól csak az online-tevékenységre, megjelenésre koncentráltunk, az kezdeményezés kapott Youtube, Twitter, Instagram, Facebook-csatornát, a zászlóshajó a www.irdala.hu nevű weboldal. Húsvétkor még alacsony volt az online-aláírások száma, az akkori napi ezerről ez vasárnapra hetvenötezerre emelkedett, ez reményre ad okot.

Az utóbbi napokban az tapasztalható a közösségi médiában, hogy egyre többen buzdítanak az aláírásra, közöttük olyan hírességek, akik korábban nem vállaltak ilyen jellegű tevékenységet, vagy olyan, vállaltan baloldali érzelmű emberek, sőt, politikusok, akikről korábban nehezen lehetett feltételezni ilyesmit. Minek köszönhető ez?

A kampány kezdetén még nagyon nehéz volt arról meggyőzni a celebeket, hogy nevüket adják ehhez a kezdeményezéshez, mára azonban már kérés nélkül is tömegesen vállalják, sőt önként osztják, és még agitálnak is. A kampány az online térben elszabadult, és létrehozott egy politikai terméket, amit én nemzeti egyetértésnek nevezek. Egy egy olyan konszenzus, ami harminc éve nem volt Magyarországon. Egyre több ember gondolja úgy, hogy ez a történet »szexi«, ezért lájkolják, megosztják és aláírják. Érdekesség, hogy a kezdeményezés valódi üzenete a kampányban kristályosodott ki.”