Gyurcsány és a járványmatek

„Bevallom, amikor Gyurcsány Ferenc lárifárizik, lakossági fórumokon szenvedélyesen anekdotázik, akkor a bukott miniszterelnök kifejezetten szórakoztató egyéniségnek tűnik. Ripacskodásban tényleg jó.

Ám amikor a parlamentben vagy az ATV-ben osztja az észt, bölcs filozófus képében tetszeleg, nyugodt erőt, hazafit játszik, és önmagát a humánum és szolidaritás élő szobraként láttatja, akkor nagyon idegesek leszünk.

Nem, nem a dicső őszödi beszéd miatt. Ez már nekünk is – akik annyiszor felidéztük Don Elk…ó, a hazáját ku…vaországozó veretes mondait – a könyökünkön jön ki. Elsőként például azok a 2006 őszén, a kapualjakban összefogdosott fiatalok jutnak az eszembe, akikkel szemben nem az európai jog szerint, nem tisztességes eljárásban léptek fel, hanem rögtönítélő bíróságokon hoztak velük szemben elmarasztaló ítéleteket. Úgy, hogy a velük szemben fellépő, megvadított rendőrök jelentéseibe foglaltak alapján váltak priuszossá.

Akkor senki nem szaladt Brüsszelbe, még Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára sem, mint  a veszélyhelyzet idején néhány órára őrizetbe vett álhírgyártók kapcsán. Utóbbiaknál működött a jogállam, az ügyészség korrigált, helyreállította a törvényességet.”