Bocsika

„Olyan ez a glossza, mint az egyszeri szovjet traktoralkatrészek, amelyekből egyre csak tank kerekedett. Akárhogy forgatom, csak a régi vicc jön ki belőle: Tekintetes bíróság, Grün egy becsületes ember? Hát már bocsánatot kérek!

A magyar miniszterelnök június 20-án kegyesen visszaadja az abszolút felhatalmazást, amire az égvilágon semmi szüksége nem volt, és még ő veri a mellét fél téglával, hogy mekkora demokrata. Az Országgyűlésben pedig rezzenéstelen orcával ül 133 oroszlánbátorságú képviselő, aki sosem retten vissza attól, hogy igent mondjon neki. A maradék nyilván gyáván ellenkezik, de hát ők eleve nem számítanak, őket nem a magyarok választották, és nem is tartoznak a nemzethez. Románul talán bozgornak mondanák őket, a magyarban még ki kell találni valami eléggé lenézőt, amivel majd körbe lehet plakátolni az országot.

A hős kormánypárti honatyák az élő tanúk, hogy Orbánnak békeidőben is diktátori jogköre van: minden akarata érvényesül, bármit talál ki, a patkó jobboldala merészen hallgat, onnan pisszenés sem hallatszik. Fogta azt a bizonyos jogkört, hazavitte, picit játszott vele, most meg visszahozta, na és, akkor mi van? Talán bizony nem játszhat vele, amikor csak akar? Mi értelme volt ellenkezni?”