Az utolsó hercegprímás – Negyvenöt éve halt meg Mindszenty József

„Most, hogy újra kezembe vettem Mindszenty Emlékirataim című művét, amit Bécsben, 1974 Húsvétvasárnapján fejezett be, a bíboros úr egy gyönyörű gondolata ragadta meg figyelmemet. »Azért tanuskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik.«

Mindszenty József néhány évnyi szabad világban eltöltött idő után is világosan látta, hogy az emberiségre nemcsak a bolsevizmus jelent veszélyt, hanem a liberalizmus, a mértéktelen fogyasztási és egyben pusztítási vágy is. Amit továbbá táplál a pénzvilág mindent bekebelezni akaró vágya. Mindszenty József hercegprímás a magyar katolikus egyház legszebb hagyományait folytatta – Szent Gellért, Szent Margit, Vitéz János, Bakócz Tamás, Pázmány Péter, Prohászka Ottokár, Apor Vilmos, Serédi Jusztinián, Brenner János, Sándor István, Placid atya, Meszlényi Zoltán, s hosszú a sor –, akik a hitükért, egyházukért, hazájukért, népükért képesek voltak a kínszenvedést, a börtönt vállalni vagy az életüket is feláldozni. Mindszenty szembeszállt a nyilasokkal, de a kommunista vallásüldözőkkel is.

A szovjet megszállás, a gyilkos Rákosi diktatúra sem riasztotta el. Amíg az ÁVH Rajkkal, Péter Gáborral, Rákosival, Kádárral, Nagy Imrével, Gerővel, Farkas Mihállyal, Ortutay Gyulával, Révai Józseffel az élen morzsolta fel, szalámizta le a polgári demokratikus pártokat 1946 után, miközben támadta, tette lehetetlenné a keresztény egyházakat, számolta fel vidéken a kisebb-nagyobb földtulajdonokat, addig Mindszenty József esztergomi érsek népe mellé állt, küzdött az emberek jogaiért, a katolikus hitért, a katolikus többségű Magyarországért.”