Az irtózat káráról

„Egyre gyakrabban fordul minősíthetetlen hisztériába a baloldali képviselőnők politizálása: az ember nem győzi kapkodni a fejét a magyarellenes kijelentések és uszítások között. Hogy felháborító, amit művelnek, az nem kérdés. De mennyi köze van ehhez annak, hogy nőkről van szó?

A jobboldalhoz mindig is hozzátartozott a nők tisztelete. Ne engedjük, hogy ezt kétségbe vonják, vagy mi ne tegyünk olyat, ami azt a látszatot keltheti, hogy ez nem így van. Nem szabad szem elől téveszteni ezt az alappillért a napi politikai vitákban sem: amikor a baloldali képviselők valóban felháborító, valóban visszataszító, valóban minden határt túllépő mondatait vagy cselekvéseit utasítjuk el. Félrevezető lehet, ha valaki inkompetens, őrült és nő: ez nem azt jelenti, hogy azért inkompetens és őrült, mert nő. Felmerül hát a kérdés, hogy tényleg szükség van-e az ilyen mondatokra:

»Nő számára elképzelhetetlen ennél irtóztatóbb végzet. Ezért elmúlt, szabadabb korokban a bölcsek gondosan elzárták a közhatalom grádicsait a zilált, bolygó lelkek elől. A korlátlan demokrácia azonban a maga hordalékát is életünkre zúdítja, és ma már nem pusztán a tömegek erkölcs- és értelemsüllyesztő lázadását szenvedjük el, hanem az elmebaj totális rémuralma jegyében a nőiség mindennapos meggyalázásának vagyunk tanúi, a rendelt mivoltukból irracionális gyűlöletükben kivetkőző perszónák által.«

Súlyos tévedés azt gondolni, hogy a progresszív feminizmus kútmérgező munkájának diadala az, amikor valakiben végre megmozdul az emberség, a gerinc, hogy ez már sok, mi szükség erre és kimondja: ideje lenne több tiszteletet adni a nőknek.”