Akinek nem perverziója, nem szeret szarviharban állni

„Melldöngetés a morzsapartin

Mostanában igyekszem magamba fojtani közéleti jellegű hozzászólási szándékaimat, mert egy ilyen végletesen megosztott országban, akinek nem perverziója, nem szeret szarviharban állni, de most Majkának, az Artisjus/EJI-pályázat támogatottjait bíráló megnyilatkozása mellett nem mehetek el szó nélkül.

Ez a »nehogy már XY-nak ne legyen egy csomó lóvéja« egy kocsmában simán elmegy, de nyilvános térben ezt belengetni baromi képmutató. Igazi házmestertempó ez, másrészt meg nem túl elegáns, ha az ország egyik legmenőbb, legjobban fizetett celebje mások pénztárcájában kutakodik, harmadrészt pedig nem illik renoméjukat féltő előadókat magyarázkodásra kényszeríteni. Biztosan vannak olyanok is, akiknek nem kenyérre kellett ez a támogatás, csak lehajoltak az apróért, de talán ebben az országban nem annyira meglepő, hogy a pályázati pénzek nem a leghatékonyabban hasznosulnak – bár az Artisjus és az EJI gyakorlata még mindig demokratikusabb és átláthatóbb, mint a kormányzaté. Ráadásul, ezt se felejtsük el, ezzel a támogatással nem az adófizetők zsebéből vették ki a zenészek a pénzt.

Érdekes módon Majka mégis ezeken a morzsákon pörög. Szívesen olvasnék egy fejcsóváló posztot tőle akkor is, amikor az igazán zsíros falatok repkednek a lakosság feje fölött. Amúgy pedig, ha csak azokat veszem, akik a közvetlen környezetemben élnek a zeneiparból, majd mindegyikkel az a helyzet, hogy távolról azt hihetnénk, semmi gond, pénz, mint a tenger, de – mint egyébként a magyar középosztálynak csúfolt réteg többségének – 1-2 havi tartalékja volt, van legfeljebb. Utána jönnek az alternatív túlélési taktikák. Amúgy meg nem kellene ezeken a morzsákon is dilemmázni, ha mondjuk az adókedvezményeken és az EMMI szürreálisan teljesítményorientált, viccesen alacsony összegű pályázatán túl olyan segítséget is kapott volna az iparág, amit a járvány kapcsán jószerével minden környező országban megkapott.

Ehelyett most megy a melldöngetés a morzsapartin.”