A magyar politika nyelvezete elfogadhatatlan

„Kötelezi-e bármire az Európai Bizottságot egy sikeres európai polgári kezdeményezés?

Olyan politikai intézmény- és képződményrendszerrel (az Európai Bizottsággal) állunk szemben, amely magát demokratikusnak nevezi, de nincs démosz, nincs egy politikai közösség, amelyik azt mondja, hogy »igen, mi támogatjuk ezt a politikai hatalmat«. A polgári kezdeményezés intézménye ezt valamennyire enyhíti, de nem nagyon működik: két ország van az Európai Unióban, ahol jól működik – Lettországban és Finnországban –, de európai szinten nem nagyon. (…) Nehéz megmondani, hol van vége a politikának, és hol kezdődik a jog.

Hova vezethető vissza a Fidesz EU-ellenes retorikája?

2010 vízválasztó az EU és a Néppárt történelmében: az a kép alakult ki, hogy van egy párt, amelyik megkérdőjelezi a liberális demokrácia monopolhelyzetét – addigra kialakult az a nézet, hogy a demokrácia csak liberális lehet. 2010-ben egyesült a liberális demokrácia gondolata az európai integráció fogalmával, vagyis aki kritizálta az integrációt, az már populistának, Európa-ellenesnek minősült. 2010-ben hatalomra kerül a Fidesz, óriási volt a deficit, Orbán elment Barrosóhoz (a Bizottság akkori elnökéhez), és halasztást kért, mire Barroso nemet mondott. Akkor indult el a súrlódás a Fidesz és a Bizottság között.

Van-e még visszaút az Európai Néppártba a Fidesznek?

Nehéz megmondani. Az alapprobléma, hogy a Néppárt elveszítette néppártiságát – abból a szempontból, hogy már nem tudja, mit jelent 2020-ban, hogy néppárti. (…) A Néppárt szétszakadóban van: van egy-két párt, amelyik nagyon közel áll hozzánk, valakik nagyon távol állnak, és valakik haboznak. Ők nagyon nem akarnak döntést hozni, mert minden döntés rossz lesz: kizárják a Fideszt – és akkor mi van? Mi lesz a Fidesszel? Hova megy? Még ők sem döntötték el. (…) Nem látom, mi lesz a Néppárttal, de nem vagyok meggyőződve, hogy Tusk sok támogatót szerez magának a leveleivel. Persze ilyen szempontból Orbánt sem látom. De senki nincs ott Brüsszelben, és ez komoly probléma: a folyosói beszélgetések nem történnek meg.

Mit gondol Kövér László minapi kijelentéséről (»az ellenzék nem a nemzet része«)?

A mai magyar politikai élet nyelvezete mindkét oldalon elfogadhatatlan. (…) Mind a két fél kiveszi a részét ezekből a túlfeszített dolgokból. Rettenetesen sajnálom, hogy ez alakult ki Magyarországon. Ez egy kettősség, ahol az ellenzék tartja fenn a Fideszt, a Fidesz az ellenzéket – mind a kettő tanul a másiktól. A 2002 és 2010 közötti időszak legfőbb tanulsága, hogy a kormány nem vett tudomást az ellenzékről, mintha az nem is létezne. Mit mond erre a Fidesz? »Igen, tényleg, Magyarországon ezt így kell.« Nem mondom azt, hogy Magyarországnak a legfantasztikusabb ellenzéke van, de elfogadom azt, hogy időről időre egyik vagy másik ellenzéki párt egész jó ötlettel jöhet elő. De hiába jön elő, a Fidesz erre nem hajlandó lépni. Mindkét fél úgy éli meg, hogy bármilyen engedményt tesz, a másik fél előrenyomul. Ez a magyar politikai átok – nem turáni, mert ezt mi magunk hoztuk létre.”