A Magyar Honvédség Németország ellen 1945-ben

2020. május 23. 09:47

Magyarország hivatalosan a győztesek oldalán fejezte be a háborút.

2020. május 23. 09:47
Barta Léka Tamás
Mérce

„Ami azonban feltűnő volt az évforduló kapcsán megjelenő véleményekben: Magyarország mindegyik narratívában a passzív szemlélő, az áldozat (a megmentendő áldozat vagy a legyőzött áldozat) szerepébe szorult. Mintha teljesen kiveszett volna a történeti emlékezetből annak tudata, hogy Magyarország hivatalosan átállt, és hogy a nyilas diktatúrát felváltó új, demokratikus kormányzat mindent megtett azért is, hogy hazánk aktívan vegye ki a részét a nácik elleni hadműveletek befejezéséből. Ennek a történeti emlékezetkiesésnek megvannak a maga okai, amelyekre alább még visszatérek.

Magyarország számára a háború egésze tényleg katasztrófa volt: elvesztette az 1938-1939-ben visszaszerzett területeit, katonái és civil lakossága százezreit. (Ezek jelentős részét persze nem kizárólag az ellenség, hanem saját vezetése hibájából, részben egy tudatos népirtás keretében.) Az ország lerombolva és kifosztva került ki a történelem legnagyobb fegyveres konfliktusából. Mindezek elismerése mellett, mégsem kellene azt sem elfelejteni, hogy 1945-ben Magyarország előtt nagy lehetőségek is álltak. Sokak számára az újrakezdés, a tiszta lap lehetőségét jelentette ez az év.

Magyarország hivatalosan a győztesek oldalán fejezte be a háborút, és nem is teljesen passzív szereplőként, hanem hadviselő félként. Magyar csapatok nem csak a visszavonuló németek mellett maradtak, hanem az újjászülető ország önálló hadseregeként részt vettek a náci Németország elleni utolsó hadműveletekben is. Még ha ez csak szimbolikus gesztus is volt, de nagyon fontos szimbolikus gesztus. Érdekes, hogy erről nem csak a mai, fasizálódó világban feledkezünk meg, hanem már az államszocializmus idején sem kapott különösen nagy hangsúlyt, sem a Rákosi-, sem a Kádár-korszakban. Mintha már abban az időben is meglett volna a készség, a cél arra, hogy az 1945-1949 közötti időszakot, a II. Magyar Köztársaság korát összemossák az 1949-ben hatalomra jutó államszocialista rezsimmel, persze a maival teljesen ellentétes értékeléssel.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 67 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
írmag
2020. május 24. 14:30
És mi volt akkor az a békeszerződés?
Box Hill
2020. május 24. 11:46
Remélem, hogy nem álltunk át a bolsevik oldalra.
puszika
2020. május 24. 11:14
Tomoka? És???
Vucli Tóbiás
2020. május 24. 02:03
Barta Léka Tamás koncepciója az, hogy '45 előtt antidemokratikus rendszer volt, aztán felszabadulás történt, és megindult a demokrácia, ami vmi sajnálatos véletlen miatt félresiklott. Romsics Ignác szerint viszont: "1944-45-ben Magyarország (...) a szovjet érdekszféra részévé vált. (...) Az 1944 és 1949 közötti átmeneti időszakot 'népi demokráciának' vagy ' koalíciós éveknek' nevezni, amint azt az elmúlt évtizedek magyar historiográfiája általában tette, olyan eufemizmus, amely éppen az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban. ...a Szovjetunió és a magyar kommunisták célja kezdettől az ország szovjetizálása volt." (Mo. tört. a XX. században, 271. o.) Borhi László: Magyarország a hidegháborúban c. könyvében egy egész fejezet szól a "Demokrácia mítoszáról". (A koalíciós időket mutatja be, a kíméletlen komm. terjeszkedéssel.) Nem sorolom a lépéseket az erőszakszervezetekben szerzett hatalomtól a kékcédulás választásokon át--minden egy cél irányába mutatott. Onnantól kezdve, hogy szovjet megszállás lett, nem volt kérdés semmi. (Churchillnek sem, a fultoni beszédben, Trumannak sem a containment meghirdetésében, Kissingernek sem, aki utólag elemzi a dolgokat. Vagy Bethlen Istvánnak, aki meg előre látta, és akit eddigre már elhurcolt a Vörös Hadsereg.) Vak, aki nem látja. Vak--vagy az érdekei vezetik egy fiktív történelem megalkotásában. Amire Romsics finoman utalt "az elmúlt évek historiográfiája" kapcsán, az bizony ugyanaz a szemlélet, ami Hruscsov 1953-as híres beszédében lett megalapozva: nem maga a rendszer rossz, csak Sztálin b..ta el. Ezt tanultuk a '70-es, '80-as évek iskoláiban--és sokan bizony így is maradtak. Néhány emblematikus marhaság Barta Léka Tamás cikkéből: 1. "A '44-es, ideiglenes ogy. választása demokratikus volt." "Az Ideiglenes Nemzeti Kormányt ugyanis nem kizárólag a Magyar Kommunista Párt hozta létre." Stb. Tény: a Vörös Hadsereg autóin (másoknak ilyenjük nem volt, elvették tőlük) száguldozó kommunista vezérek bejárták az országot. A jelöltjeiket odavitték egy-egy faluba/városba. A helyieket összeterelték a főtérre, majd közfelkiáltással jóváhagyatták velük a jelöltségét. (Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött.) Romsics ugyanerről: "...az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjait nem választották, hanem (...) előkészítő bizottság egy részüket kijelölte, illetve behívta, más részüket pedig a szervezők által összehívott rögtönzött népgyűlések delegálták. Ezt még (...) Gerő Ernő is túlzásnak találta." (277.o.) 2. "Az azonban nem igaz, hogy a Szovjetunió már ekkor megpróbálta rákényszeríteni a maga politikai rendszerét a legyőzött országra." "1945-ben Magyarország előtt nagy lehetőségek is álltak. " Tény: Nem álltak. Azzal, hogy egy hasonló brutalitású rendszer, mint amilyen a náci volt, megszállta az országot, nem nyíltak a lehetőségek, hanem csukódtak. B.L.T. is tud a Vörös Hadsereg által elkövetett nemi erőszakokról, malenkij robotról, de mint a haladárok általában, azt sugallja, hogy egyrészt ezt a magyarok megérdemelték. Másrészt meg volt ugyan ez is, de nem baj, mert egyébként... Hú, mi minden lehetett volna. Nem lehetett volna. Ha Mo. '44. márciusi megszállásakor a Gestapo nem hurcol el mindenkit, aki nem náciszimpatizáns, akkor nem állunk neki örömködni, hogy hú, mekkora lehetőségek lettek volna itt, mert lám-lám, Bethlen Istvánt sem tartóztatták le, csak jó gyerekek ezek a Hitlerék, és a nagyobb bajok csak később történtek. (B. egyébként bujkált. Majd az oroszok elől már nem tudott.) Borhi kifejezését idézve: "Magyarország szovjet katonai és gazdasági tér lett". Már 44-től kezdődően. A V.H. műkincsfelkutatásra "szakosodott" csoportjától a 45-ös magyar-szovjet gazdasági szerződésen át, a jóvátételen keresztül ezer módon rabolták ki a hazánkat. (Haladárul: "ezt az országot".) Kelet-Európából a SZU több pénzt/gyárat/műkincset/értéket vont ki, mint a Marshall-segély volt. 3. "Ekkor valósult meg az, amiért a magyar nemzet legjobb írói, tudósai, újságírói, szociológusai és politikusai évtizedekig hiába küzdöttek: a földreform, azaz a magyar földbirtokoknak egy igazságosabb elosztása, ami a társadalom széles rétegeit juttatta biztos megélhetéshez." A) Igazságos-e szétosztani (kárpótlás nélkül) a más tulajdonát? Születtek-e tervek a Ford Művek háború utáni szétosztására? Az onnan katonai szolgálatra behívott fiúk nem érdemelték volna meg, hogy kapjanak a gyárból, melyben úgy dolgoztak, hogy nem voltak tulajdonosok? B) A létrejövő törpebirtokok életképtelenek voltak, ez közhely. C) "A földreform volt az első olyan politikai kérdés, melynek kapcsán a Szovjetunió nyíltan beavatkozott a magyar politikába." (Borhi, 73. o.) C) A valódi cél annak a birtokosi rétegnek a szétzúzása volt, amely "ennek az országnak" az elitjét adta évszázadokon keresztül. Itt nem lehet többé Kölcsey, Deák, Wesselényi, pláne nem Széchenyiek, Andrássyak, pfuj. Rákosinak, Gerőnek stb. kell a helyük. Meg a tulajdonaik. D) Hogy mellette a működőképes nagybirtokok, a mezőgazdasági termelés alapjai mennek tönkre? Hogy "kikapcsoltuk a mezőgazdaság modernizálásának alapvető rétegét, az intézőket"? (Hegedüs András, maga is földosztó, később.) Ugyan, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. E) És a mögöttes szándék végig az volt, hogy úgyis visszaveszik. Nem folytatom, így is sok. Csak még annyi: emberünk keveri a fasizmust a nácizmussal (baller szokás, megvan a tanulságos oka). 45-ben "a feudalizmus örökségét" akarja felszámolni--nagy bajban lenne, ha konkrét és igaz dolgokat kellene ezzel kapcsolatban mondania. Szóhasználatában pedig az a baller szokás uralg, hogy minden "demokratikus", ami nem polgári. Mint Rákosi, aki szerint a "demokratikus pártoknak a reakciós miniszterek kizárását kell követelniük". (Dálnoki-kormány kapcsán.) Vagy olvass bele egy Szabad Népbe, ugyanezt a szóhasználatot láthatod. Vagy hallgasd meg Gyurcsányt: az ő fejében is így van a világ összerakva: demokratikus, ami balos. Igazából persze a legnagyobb baj, hogy a baloldalon nem képesek felismerni, elfogadni a Szovjetunió valóságos szerepét. Nincs azzal baj, ha iszonyodnak a náci rendszertől (még ha megnevezni nem is tudják, fasizmusnak mondják, ugye, sokszor)--de ez sajnos arra szorítja őket, hogy arról fantáziáljanak, hogy a szovjet megszállás az nem is volt olyan undorító/kártékony/elnyomó/stb. Ismerkedniük kellene a tényekkel.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!