Magyarország hivatalosan a győztesek oldalán fejezte be a háborút.
„Ami azonban feltűnő volt az évforduló kapcsán megjelenő véleményekben: Magyarország mindegyik narratívában a passzív szemlélő, az áldozat (a megmentendő áldozat vagy a legyőzött áldozat) szerepébe szorult. Mintha teljesen kiveszett volna a történeti emlékezetből annak tudata, hogy Magyarország hivatalosan átállt, és hogy a nyilas diktatúrát felváltó új, demokratikus kormányzat mindent megtett azért is, hogy hazánk aktívan vegye ki a részét a nácik elleni hadműveletek befejezéséből. Ennek a történeti emlékezetkiesésnek megvannak a maga okai, amelyekre alább még visszatérek.
Magyarország számára a háború egésze tényleg katasztrófa volt: elvesztette az 1938-1939-ben visszaszerzett területeit, katonái és civil lakossága százezreit. (Ezek jelentős részét persze nem kizárólag az ellenség, hanem saját vezetése hibájából, részben egy tudatos népirtás keretében.) Az ország lerombolva és kifosztva került ki a történelem legnagyobb fegyveres konfliktusából. Mindezek elismerése mellett, mégsem kellene azt sem elfelejteni, hogy 1945-ben Magyarország előtt nagy lehetőségek is álltak. Sokak számára az újrakezdés, a tiszta lap lehetőségét jelentette ez az év.
Magyarország hivatalosan a győztesek oldalán fejezte be a háborút, és nem is teljesen passzív szereplőként, hanem hadviselő félként. Magyar csapatok nem csak a visszavonuló németek mellett maradtak, hanem az újjászülető ország önálló hadseregeként részt vettek a náci Németország elleni utolsó hadműveletekben is. Még ha ez csak szimbolikus gesztus is volt, de nagyon fontos szimbolikus gesztus. Érdekes, hogy erről nem csak a mai, fasizálódó világban feledkezünk meg, hanem már az államszocializmus idején sem kapott különösen nagy hangsúlyt, sem a Rákosi-, sem a Kádár-korszakban. Mintha már abban az időben is meglett volna a készség, a cél arra, hogy az 1945-1949 közötti időszakot, a II. Magyar Köztársaság korát összemossák az 1949-ben hatalomra jutó államszocialista rezsimmel, persze a maival teljesen ellentétes értékeléssel.”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hatalmas segítséget kaptak a magyar családok: a kormány intézkedései letörték az árakat az ünnepek előtt.
Előbb provokálták, majd megbüntették a magyar középpályást.
