A Magyar Honvédség Németország ellen 1945-ben

És mi volt akkor az a békeszerződés?

Remélem, hogy nem álltunk át a bolsevik oldalra.

Tomoka? És???

Barta Léka Tamás koncepciója az, hogy '45 előtt antidemokratikus rendszer volt, aztán felszabadulás történt, és megindult a demokrácia, ami vmi sajnálatos véletlen miatt félresiklott. Romsics Ignác szerint viszont: "1944-45-ben Magyarország (...) a szovjet érdekszféra részévé vált. (...) Az 1944 és 1949 közötti átmeneti időszakot 'népi demokráciának' vagy ' koalíciós éveknek' nevezni, amint azt az elmúlt évtizedek magyar historiográfiája általában tette, olyan eufemizmus, amely éppen az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban. ...a Szovjetunió és a magyar kommunisták célja kezdettől az ország szovjetizálása volt." (Mo. tört. a XX. században, 271. o.) Borhi László: Magyarország a hidegháborúban c. könyvében egy egész fejezet szól a "Demokrácia mítoszáról". (A koalíciós időket mutatja be, a kíméletlen komm. terjeszkedéssel.) Nem sorolom a lépéseket az erőszakszervezetekben szerzett hatalomtól a kékcédulás választásokon át--minden egy cél irányába mutatott. Onnantól kezdve, hogy szovjet megszállás lett, nem volt kérdés semmi. (Churchillnek sem, a fultoni beszédben, Trumannak sem a containment meghirdetésében, Kissingernek sem, aki utólag elemzi a dolgokat. Vagy Bethlen Istvánnak, aki meg előre látta, és akit eddigre már elhurcolt a Vörös Hadsereg.) Vak, aki nem látja. Vak--vagy az érdekei vezetik egy fiktív történelem megalkotásában. Amire Romsics finoman utalt "az elmúlt évek historiográfiája" kapcsán, az bizony ugyanaz a szemlélet, ami Hruscsov 1953-as híres beszédében lett megalapozva: nem maga a rendszer rossz, csak Sztálin b..ta el. Ezt tanultuk a '70-es, '80-as évek iskoláiban--és sokan bizony így is maradtak. Néhány emblematikus marhaság Barta Léka Tamás cikkéből: 1. "A '44-es, ideiglenes ogy. választása demokratikus volt." "Az Ideiglenes Nemzeti Kormányt ugyanis nem kizárólag a Magyar Kommunista Párt hozta létre." Stb. Tény: a Vörös Hadsereg autóin (másoknak ilyenjük nem volt, elvették tőlük) száguldozó kommunista vezérek bejárták az országot. A jelöltjeiket odavitték egy-egy faluba/városba. A helyieket összeterelték a főtérre, majd közfelkiáltással jóváhagyatták velük a jelöltségét. (Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött.) Romsics ugyanerről: "...az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjait nem választották, hanem (...) előkészítő bizottság egy részüket kijelölte, illetve behívta, más részüket pedig a szervezők által összehívott rögtönzött népgyűlések delegálták. Ezt még (...) Gerő Ernő is túlzásnak találta." (277.o.) 2. "Az azonban nem igaz, hogy a Szovjetunió már ekkor megpróbálta rákényszeríteni a maga politikai rendszerét a legyőzött országra." "1945-ben Magyarország előtt nagy lehetőségek is álltak. " Tény: Nem álltak. Azzal, hogy egy hasonló brutalitású rendszer, mint amilyen a náci volt, megszállta az országot, nem nyíltak a lehetőségek, hanem csukódtak. B.L.T. is tud a Vörös Hadsereg által elkövetett nemi erőszakokról, malenkij robotról, de mint a haladárok általában, azt sugallja, hogy egyrészt ezt a magyarok megérdemelték. Másrészt meg volt ugyan ez is, de nem baj, mert egyébként... Hú, mi minden lehetett volna. Nem lehetett volna. Ha Mo. '44. márciusi megszállásakor a Gestapo nem hurcol el mindenkit, aki nem náciszimpatizáns, akkor nem állunk neki örömködni, hogy hú, mekkora lehetőségek lettek volna itt, mert lám-lám, Bethlen Istvánt sem tartóztatták le, csak jó gyerekek ezek a Hitlerék, és a nagyobb bajok csak később történtek. (B. egyébként bujkált. Majd az oroszok elől már nem tudott.) Borhi kifejezését idézve: "Magyarország szovjet katonai és gazdasági tér lett". Már 44-től kezdődően. A V.H. műkincsfelkutatásra "szakosodott" csoportjától a 45-ös magyar-szovjet gazdasági szerződésen át, a jóvátételen keresztül ezer módon rabolták ki a hazánkat. (Haladárul: "ezt az országot".) Kelet-Európából a SZU több pénzt/gyárat/műkincset/értéket vont ki, mint a Marshall-segély volt. 3. "Ekkor valósult meg az, amiért a magyar nemzet legjobb írói, tudósai, újságírói, szociológusai és politikusai évtizedekig hiába küzdöttek: a földreform, azaz a magyar földbirtokoknak egy igazságosabb elosztása, ami a társadalom széles rétegeit juttatta biztos megélhetéshez." A) Igazságos-e szétosztani (kárpótlás nélkül) a más tulajdonát? Születtek-e tervek a Ford Művek háború utáni szétosztására? Az onnan katonai szolgálatra behívott fiúk nem érdemelték volna meg, hogy kapjanak a gyárból, melyben úgy dolgoztak, hogy nem voltak tulajdonosok? B) A létrejövő törpebirtokok életképtelenek voltak, ez közhely. C) "A földreform volt az első olyan politikai kérdés, melynek kapcsán a Szovjetunió nyíltan beavatkozott a magyar politikába." (Borhi, 73. o.) C) A valódi cél annak a birtokosi rétegnek a szétzúzása volt, amely "ennek az országnak" az elitjét adta évszázadokon keresztül. Itt nem lehet többé Kölcsey, Deák, Wesselényi, pláne nem Széchenyiek, Andrássyak, pfuj. Rákosinak, Gerőnek stb. kell a helyük. Meg a tulajdonaik. D) Hogy mellette a működőképes nagybirtokok, a mezőgazdasági termelés alapjai mennek tönkre? Hogy "kikapcsoltuk a mezőgazdaság modernizálásának alapvető rétegét, az intézőket"? (Hegedüs András, maga is földosztó, később.) Ugyan, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. E) És a mögöttes szándék végig az volt, hogy úgyis visszaveszik. Nem folytatom, így is sok. Csak még annyi: emberünk keveri a fasizmust a nácizmussal (baller szokás, megvan a tanulságos oka). 45-ben "a feudalizmus örökségét" akarja felszámolni--nagy bajban lenne, ha konkrét és igaz dolgokat kellene ezzel kapcsolatban mondania. Szóhasználatában pedig az a baller szokás uralg, hogy minden "demokratikus", ami nem polgári. Mint Rákosi, aki szerint a "demokratikus pártoknak a reakciós miniszterek kizárását kell követelniük". (Dálnoki-kormány kapcsán.) Vagy olvass bele egy Szabad Népbe, ugyanezt a szóhasználatot láthatod. Vagy hallgasd meg Gyurcsányt: az ő fejében is így van a világ összerakva: demokratikus, ami balos. Igazából persze a legnagyobb baj, hogy a baloldalon nem képesek felismerni, elfogadni a Szovjetunió valóságos szerepét. Nincs azzal baj, ha iszonyodnak a náci rendszertől (még ha megnevezni nem is tudják, fasizmusnak mondják, ugye, sokszor)--de ez sajnos arra szorítja őket, hogy arról fantáziáljanak, hogy a szovjet megszállás az nem is volt olyan undorító/kártékony/elnyomó/stb. Ismerkedniük kellene a tényekkel.