50 éve halt meg Christopher Dawson

Sir William Dawson. Volt még egy Dawson, aki Darwinnal volt fasírtban keresztény alapokon. Nem keverendő Clinton Richard Dawkins -szal, aki született kenyai, még él és lelkesen kavarja a marxizmust ehetővé, aki egy génben-mémben gondolkodó Csányi Vilmos / Vágó István zabigyerek. A postban emlegetett a legjelentősebb hármuk közül, ezért is nem hallani róla. Pedig jobban kellene ismerni, mint Goldstein kedvenc, tízkötetes vádiratát a pápaság ellen.

Ez összességében elég nagy ökörség. Egy ember, egy közösség, egy adott térség mentalitását alapvetően az a munkavégzés befolyásolja, amit végeznek. Már sokszor és hosszan leírtam ezt itt a mandineren, így nem írom le újra, hogy milyen speciális irányba tereli a személyiséget a földművelés, a maga kiszámíthatatlanságával, ami nagyon erősen szorongáskeltő, de ugyanakkor mégis igen nagy változatosságot biztosító tevékenység, amit nem lehet megunni, és ami a leginkább lehetővé teszi az autonóm élet képzetét, tehát önbizalmat is ad, miközben erősen stresszel is, ebből következően harciassá teszi a földműveseket. A kiszámíthatatlanság pedig erősen fogékonnyá teszi az agráriust a transzcendens és mágia iránt, ami mindenféle időjóslásban és varázslásokban nyilvánul meg, és nagyon erősen átszexualizált, ez utóbbi olyan fontos, hogy idézek is: "A szent házasság rítusához olyan mágikus képzetek tapadtak, hogy serkentőleg hat az emberek, az állatok és a földek termékenységére. Az istennőnek a hatalmát a termékenységi képessége adta meg. A földművelés kialakulásával minden attól függött, milyen lesz a gabona, vagy a rizstermés. És ehhez már nem volt elegendő a "vadászmágia". A törzsi kultúrában a hierosz gamosz jelképrendszere tehát a termékenységgel függött össze. Ásatások igazolják, hogy az ősi ásóbotok általában phallusokhoz hasonlítanak. Szinte szó szerint: a földműves munkája szexuális rítus volt." https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/h-C9DAA/hierosz-gamosz-C9E6E/#Lexikonok%5EKereszty-Hierosz%20gamosz Ezzel valamilyen szinten már az Ószövetség is szembehelyezkedett, pl: "Izráel népe határozottan szembehelyezkedett a hierosz gamosszal kapcsolatos vallási szokásokkal. Az Ez 8,14 elmondja, hogy asszonyok ülnek a templom kapujában, akik siratták Tammuz (Dumuzi) sorsát. - Dumuzi (Tammuz) egyébként az egész drámában nem istenként szerepel, hanem mint földi király, akinek a házassága a nagy istennővel (Inanna-Istar) megkívántatik az ország jövője és gazdagsága érdekében." (Ugyanaz idézet pont arra utal, hogy NEM helyezkedett szembe izrael népe, pontosan azért nem, mert a földműves kultúrából ez a gondolkodásmód következik LOGIKUSAN). A földművesek közül kiváltak az iparosok és kereskedők, már igen korán, és az ő tevékenységük sok tekintetben olyannyira különbözött a földművestől, ami a viselkedésüket, világképüket is megváltoztatta. Az iparos és kereskedő nincs kitéve a természet szeszélyeinek, a munkája sokkal stabilabb, egyenletesebb, kiszámíthatóbb, biztonságosabb, de ugyanakkor unalmasabb is, már csak ezért is érdekeltebb a változásban, míg a földművesnek nincs a változás iránt semmiféle igénye, mert neki elegendő az évszakok változásával is megbirkózni, ez is megterhelő, tehát a földműves nem hisz a változásban, hanem a folytonos újrakezdésben, míg az iparos számára semmi nem tér vissza, az idő nem körforgásszerűen halad, hanem egyenletesen előre, a múlt soha nem ismételhető ("Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba") és kell is, hogy változzon az idő, a világ, az iparos a progresszióban érdekelt. Az iparosnak és kereskedőnek sokkal több szociális interakcióban van része, és jobban rá is szorul a kapcsolattartásra, a másokkal való együttműködésre, mint az autonómiájára büszke földműves (az iparos és a kereskedő TUDJA, hogy nem autonóm) - így ezek sokkal jobb szociális készségeket fejlesztenek ki, jobban tiszteletben tartják egymást, és az idegeneket is, akik számukra potenciális kuncsaftok és nem potenciális rablók, mint a parasztnak. A viselkedésük ezért sokkal civilizáltabb, szociálisabb, liberálisabb, bizonyos tekintetben hasonlóvá válik a nőies viselkedéshez, akik szintén sokkal inkább tudatában vannak annak, hogy rászorulnak a másokkal való együttműködésre, mint ahogy a férfiak ezzel tisztában lennének. És ezért együttműködőbbek, civilizáltabbak, szociálisabbak, liberálisabbak a férfiakhoz képest. Az iparosnak egyre több elméleti, elvont, racionális tudásra van szüksége, ezért támogatja a tudományos fejlődést, a világképe racionális, nincs szüksége mágiára, és nem hisz benne. A földműves tevékenységből az alábbi viselkedésmodell következik: - gyakorlatias, tagadja az elmélet jelentőségét - hagyományőrző, nem érdekelt a változásban - autonómiájára büszke - harcias, kirekesztő, idegenekkel szemben ellenséges - általában agresszív, nem jól szocializált - nem formális, a szabályok és törvények helyett a spontán döntéseket és megoldásokat részesíti előnyben - az időfelfogása körforgásszerű Az iparos és kereskedő népességben ezzel szemben megjelennek az alábbi jellemzők: - liberális - progresszív - racionális, az elméleti tudás híve és pártfogója, a mágikus világkép kritikusa, rombolója - az időfelfogása lineáris - jól szocializált - a törvények és formalitások rabja - szorongó A földműves kultúrák a maguk világképe szerinti vallási kultuszokat fejlesztettek ki. Mint feljebb jeleztem már, már az Ószövetségben jelentkezett ezen kultuszok kritikája, a kereszténység aztán brutálisan az iparos-kereskedő városi népesség gondolkodásának megfelelő irányban tolódott el, olyannyira, hogy évszázadokig csak városokban terjedt, és maga a POGÁNY kifejezés is azt jelenti, hogy vidéki, falusi, mivel a parasztok számára tök hülyeség volt. Az is nyilvánvaló, hogy amikor erővel rányomták a kereszténységet a földműves lakosságra, akkor maga a vallás azonnal elkezdett átalakulni a parasztság értékrendjének megfelleően, megjelent benne - az anyaistennő - a mágia, varázslás - a hagyományőrzés - a kirekesztés, brutális agresszió - az újrakezdés lehetősége (purgatórium) Mivel az északnyugati népek (az éghajlati szorítások miatt) inkább iparos-kereskedő népekké váltak, ezért ennek megfelelően alakult a mentalitásuk is, és nem tűrték el a délies, földműves pápista kultuszt. A reformáció nem vallásromlás, csupán az iparos-kereskedő gondolkodásmód megjelenése a valláson belül. És ehhez tudni kell, hogy a kereszténység valóban, eleve ezek igényeire lett szabva, földműves kultúrákban vagy egyáltalán nem terjedt vagy csak erőszakkal. Az iparos-kereskedő népek viszont önként is áttértek, Pál gyakorlatilag áttette a székhelyét a görögökhöz, és itt ért el sikereket, tehát a kereszténység a görög iparos-kereskedő-racionális kultúrába gyökerezett bele, mert a közel-keleti paraszti világ nem fogadta be. A lényeg, hogy NEM A VALLÁS ALAKÍTJA ELSŐDLEGESEN a mentalitást, hanem maga a létezés, a munkavégzés, a megélhetési lehetőségek. És egy eleve adott gondolkodásra települ rá aztán egy vallás, amit az adott tereült vagy magából termel ki, vagy ha átvesz máshonnan, akkor a maga képére formálja. Természetesen később a vallás is alakíthatja a megélhetési módokat, elősegítheti pl a racionális tudás terjedését (mint tette ezt a kereszténység, ezzel megágyazva az ipari forradalomnak és még sok egyébnek, például magának a vallásos gondolkodás felszámolásának). De legalapvetőbben a megélhetési mód számít. Assisi Ferenc pl kereskedő fia volt, és már ezért is szembekerült a földműves világképpel, egyáltalán nem véletlenül lett ő egy afféle protoreformátor. Luther meg aztán pláne, aki egy bányász fia volt és jogot végzett. Amit csinál valaki, ahogyan él, amiből él, az abszolút meghatározza a horizontját, a nézőpontját, a világképét. És korlátozza is egyben. Számára az lesz a világ normális képe, amit a saját nézőpontjából lát, így a vallási képzeteket is ennek a nézőpontnak rendeli alá.

Az egész csak a felszín vakargatása, a katolicizmus apológiája.Egy állítása a döntő, a pápaság a reneszánsszal egyre inkább itáliai jellegűvé vált. Ennek bizonyító tényei az olasz pápák számossága. A törés nem a protestantizmussal következett be, hanem a nyugati és a keleti kereszténység kialakulásával, 1054-ben. Attól kezdve a pápaság a bizánci császárságra ellenségként tekintett. Magára hagyta az iszlám elleni harcában, sőt 1202-4-ben a velenceiek kivánságára a keresztes hadak feldúlták Konstantinápolyt, és megalakították a Latin Császárságot. Ezzel szabaddá vált az út Kisázsiában először a szeldzsukok - őket a mongolok tönkreverték, hagyva egy kis időt a végső iszlám támadásig -, de jöttek az Oszmánok. A pápaságnak, Velencének és a Francia Királyságnak jelentős diplomáciai szerepe volt az oszmánok szárazföldi terjeszkedésének Balkán és a Magyar Királyság ellen terelésében. Luther római útján látta, hogy a a VI. Sándor és aII. Gyula pápa által elkezdett gigantikus római építkezések miatt egyház adók tönkreteszik a Német-Római Birodalom gazdaságát. A németországi katolikus egyházi javakból sikeresen elégítették ki a parasztság és a kisnemesség földigényét - bár így is kitört a parasztháború. A katolicizmus a társadalom jövedelmeit megfagyasztotta az egyház építészetben, ahelyett, hogy a gazdaságban forgatták volna azokat vissza, mint Angliában, a Skandináv országokban, Hollandiában és az Észak-Német fejedelemségekben. Ennek következménye, hogy Európa legszegényebb, és legsebezhetőbb országai Spanyolország, Olaszország, Portugália. Az összefüggéseket már megírta Max Weber az öt világvallás gazdasági etikája c. művében. A katolicizmusban érvényesített pápai főség az ókori zsidó főpapi rendszer továbbélése azzal, hogy a központosított anyagiak másfél évezrede szolgálják a Vatikán politikai érdekeit. Érdemes megismerni azt, hogy az Árpád-házi királyaink myilen jogcímeken, mennyi pénzt küldtek Rómába, egyházi tized, sójövedelmek, stb. címén. Írhatott a Dawson tíz kötetet, az akkor is csak apológia, nem vezet el a valódi megértéhez.

A kereszténység ezer év alatt nem ölt meg annyi embert, mint a liberalizmus az atombombáival, a gyarmati és posztkoloniális háborúival, az abortusszal. A komenizmusról meg most ne is beszéljünk.