Vissza a jövőbe!

„Budapestnek, a magyar fővárosnak és a magyar gazdaság központjának olyan eszközöket kell adni, amelyek a jelentőségének és válság általi érintettségének megfelelők. Ez nem kormány-ellenzék kérdés: ez józan egyszeregy. Budapest nélkül – pláne, Budapest ellenében – nem lehet élénkíteni a magyar gazdaságot, nem lehet sikeresen enyhíteni a hazai gazdasági és szociális válságot. Új Budapest-politikára van tehát szükség, ennek pedig a válságkezelő gazdaságélénkítéskor kell kezdődnie. Ennek a válságkezelésnek keretében a darabjaira hullott világot úgy kell összeraknunk, hogy nem a régit akarjuk toldozni-foltozni. Új társadalmi-gazdasági viszonyrendszert kell alkotnunk, amelyben számba vesszük a járványveszély által előhívott társadalmi reakciókat, és azokat a válságtüneteket is, amelyek már a koronavírus előtt itt dörömböltek az ajtónkon, például a klímaváltozást és a lakhatási szegénységet.

Meggyőződésem, hogy a válság kezelése öt fontos állítás kimondására kell épüljön:

1. Nem a társadalom van a gazdaságért, hanem gazdaságnak kell kiszolgálnia a társadalmi fejlődést. Amikor a válság megoldásáról gondolkodunk, az nem indulhat ki másból, csakis az emberből, az ő munkájának, megélhetésének biztosításából.
2. A válság után a gazdaság motorját úgy indítsuk újra, hogy tekintettel vagyunk a bolygó ökológiai korlátjaira. Ezért a zöld gazdaságba történő beruházások kapjanak elsőbbséget.
3. A túl hosszúra nyúló szállítási láncok miatt egész régiók válnak sérülékennyé, ezért a válság kezelésének elsősorban a helyi gazdaság kis- és közepes vállalkozásait kell megerősítenie. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol a gazdaság motorját az importból exportra dolgozó multinacionális vállalatok jelentik jelenleg.
4. A válságkezelésbe be kell vonnunk a nagyvárosokat. Önálló, a nagyvárosokban jelentkező problémák megoldását szolgáló válságkezelő programokra van szükség.
5. Az egészségügyi rendszer fejlesztése és az oktatás modernizálása immár nem lehetősége, hanem kötelessége a kormányoknak.”