Senki sem neoliberális, mindenki neoliberális

„Szabados öregfiúk exkluzív társasága, egy cowboy és a Vaslady, a miniszterelnök télapónak öltözve, egy vezérigazgató a kormány élén, Orbán kalandja az IMF-fel, egy költöző egyetem, és a kihagyhatatlan Soros György: a neoliberalizmus rövid története Hayektől a NER-ig.

Austrian boys

A Svájc délnyugati határán tornyosuló Mont Pèlerin egy romantikus nyaralás ideális célpontja lehetne: a Genfi-tóra néző hegytől nem messze található a lavaux-i borvidék, és a közelben síelésre is van lehetőség. 1947-et írunk, amikor az itt található Hotel du Parc üdülőben összegyűlt 39 társadalomtudós, hogy megvitassák annak az ideológiának a jövőjét, amelyet később neoliberalizmusként fogunk emlegetni. Az Agatha Christie-regénybe illő körülmények közt összegyűltek soraiban ott volt szinte minden főáramot képviselő közgazdász: olyan gigászok, mint Ludwig von Mises, Milton Friedman, Karl Popper, Frank Knight vagy George Stigler.

Érdemes tartanunk egy rövid tudománytörténeti kitérőt, hogy megértsük, milyen céllal gyűlt össze ez az előkelő társaság. Ha hajlandóak vagyunk némi jóhiszeműséggel tekinteni a múlt gazdaságpolitikai vitáira, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy
a fő diskurzus egy kérdés körül forgott: milyen mértékben és hogyan avatkozzon bele az állam a szabadpiac működésébe? A kérdésekre adott válasz alapján nagyjából el tudjuk helyezni a közgazdászokat egy spektrumon, amely a totális kollektivizmustól a teljes libertariánus berendezkedésig terjed.

A klasszikus, közgazdasági értelemben vett baloldali ideológiák tehát jellemzően több, a jobboldaliak pedig kevesebb állami beavatkozás mellett szoktak kardoskodni. Fontos azonnal leszögezni, hogy ez a skála szörnyen leegyszerűsítő; egyrészt számtalan más tengely mentén is lehetne értelmezni a politikai identitást, másrészt gyakran nem egyértelmű, hogy ki hol helyezkedik el a spektrumon.”