A háttérben a rádióból, a tévéből persze ömlik a migránsellenes propaganda, a jogaikért kiálló szervezetek elleni uszítás.
„Hajdu Szabolcs nyilván nem gondolta, hogy még be sem mutatják új filmjét, és a körülötte kirobbant purpárlé tökéletesen reprodukálni fogja azokat a jelenségeket, amelyekről a Békeidő című film szól. A gyűlöletet, a meg nem értést, a (rossz)indulatot.
A film lazán egymáshoz kapcsoló epizódokból áll (ebből a szempontból rokonságot mutat Paul Haggis előbb hivatkozott filmjével), az összekötő kapocs közöttük az, hogy majdnem mindegyik jelenet a társdalom errefelé uralkodó mentális és pszichikai állapotát mutatja be. A második epizódban már sisteregnek az indulatok, a nyugodt kiindulóhelyzet pillanatok alatt fordul át fizikai agresszióval végződő gyűlölködésbe. A markáns tipizálás gyomorszorító módon mutatja meg, hogyan törnek elő emberekből egy ismerős, mindennapi szituációban már-már gyilkos indulatok.
A háttérben a rádióból, a tévéből persze ömlik a migránsellenes propaganda, a jogaikért kiálló szervezetek elleni uszítás. A film ekként azt is ábrázolja, hogy az államhatalmilag gerjesztett gyűlöletkeltés hogyan mérgezi meg a mindennapjainkat, hogyan segíti elő emberek zsigeri ösztönlénnyé válását. A film kiábrándító látlelet arról, hogy ebben a légkörben mennyire nem működnek az emberi kapcsolatok, mennyire hiányzik belőlünk az empátia, a másik megértésének a vágya is.
A szereplők szinte mindegyike uralkodni akar a másik felett (hitével küszködő pap a családján, színházi rendező a színészein). Szinte bármilyen szerepben mutatkoznak meg a figurák, szülőként, házastársként, főnökként, mindenütt a másik legyűrésének vágya, az uralkodás akarása látszik. Leképezve a hatalmi-politikai mintát. A film mégsem apokaliptikus pusztulástörténet, mert ellenpontként ábrázol olyan jeleneteket is, amelyekben felvillannak az emberi együttérzés, jóság nyomelemei, még ha ezek csak pillanatok is.
Éppen a mű belső logikája miatt érezhette úgy Hajdu Szabolcs, hogy képtelenség megváltoztatni a film címét. Hiszen a mű arról szól, hogy a látszólagos békeidőben miféle kíméletlen harcok dúlnak az emberek között, milyen lélekromboló csatákat vívunk. Meg arról szól, hogy az ilyen békeidő gyorsan vezethet el a robbanáshoz.”