A háttérben a rádióból, a tévéből persze ömlik a migránsellenes propaganda, a jogaikért kiálló szervezetek elleni uszítás.
„Hajdu Szabolcs nyilván nem gondolta, hogy még be sem mutatják új filmjét, és a körülötte kirobbant purpárlé tökéletesen reprodukálni fogja azokat a jelenségeket, amelyekről a Békeidő című film szól. A gyűlöletet, a meg nem értést, a (rossz)indulatot.
A film lazán egymáshoz kapcsoló epizódokból áll (ebből a szempontból rokonságot mutat Paul Haggis előbb hivatkozott filmjével), az összekötő kapocs közöttük az, hogy majdnem mindegyik jelenet a társdalom errefelé uralkodó mentális és pszichikai állapotát mutatja be. A második epizódban már sisteregnek az indulatok, a nyugodt kiindulóhelyzet pillanatok alatt fordul át fizikai agresszióval végződő gyűlölködésbe. A markáns tipizálás gyomorszorító módon mutatja meg, hogyan törnek elő emberekből egy ismerős, mindennapi szituációban már-már gyilkos indulatok.
A háttérben a rádióból, a tévéből persze ömlik a migránsellenes propaganda, a jogaikért kiálló szervezetek elleni uszítás. A film ekként azt is ábrázolja, hogy az államhatalmilag gerjesztett gyűlöletkeltés hogyan mérgezi meg a mindennapjainkat, hogyan segíti elő emberek zsigeri ösztönlénnyé válását. A film kiábrándító látlelet arról, hogy ebben a légkörben mennyire nem működnek az emberi kapcsolatok, mennyire hiányzik belőlünk az empátia, a másik megértésének a vágya is.
A szereplők szinte mindegyike uralkodni akar a másik felett (hitével küszködő pap a családján, színházi rendező a színészein). Szinte bármilyen szerepben mutatkoznak meg a figurák, szülőként, házastársként, főnökként, mindenütt a másik legyűrésének vágya, az uralkodás akarása látszik. Leképezve a hatalmi-politikai mintát. A film mégsem apokaliptikus pusztulástörténet, mert ellenpontként ábrázol olyan jeleneteket is, amelyekben felvillannak az emberi együttérzés, jóság nyomelemei, még ha ezek csak pillanatok is.
Éppen a mű belső logikája miatt érezhette úgy Hajdu Szabolcs, hogy képtelenség megváltoztatni a film címét. Hiszen a mű arról szól, hogy a látszólagos békeidőben miféle kíméletlen harcok dúlnak az emberek között, milyen lélekromboló csatákat vívunk. Meg arról szól, hogy az ilyen békeidő gyorsan vezethet el a robbanáshoz.”
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Vasárnap ünnepli születésnapját Hollywood egyik utolsó keménylegénye.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
