Meg­gyurcsányosodásunk

„Az ellenzéki média, a független magyar sajtó utolsó roncsai nagyjából a lakosság 15-20%-át érik el, aminek talán a fele lehet kíváncsi rá, és annak is egy töredéke olvassa a bulváron túli híreket, de ebben a helyzetben sem változtat beszédmódján és megjelenésén, nem mutatja ki cselekedetben, hányadán áll, mit gondol a demokratikus közbeszédről valamilyen gesztus formájában, miközben a kormánytól független hírt, egyelőre járványügyben, többé már nem közölhet.

Ez nem felhívás és nem is követelés – az ellenzéki szereplőknek, az ellenzéki közösségnek, az ellenzék vezetőinek, a média szereplőinek maguknak kellene rájönniük, mi a helyes cselekvés. Azonban az EU vagy a globális kommunikáció terében nagyon nehéz lenne eladni, hogy Magyarországon parlamentáris demokrácia és szólásszabadság van, ha nincs ellenzék a parlamentben, és nincs sajtó a kormány propagandagépezetén kívül. Ha élesítésre kerülnek a törvények, amelyek miatt konganak a vészharangok.

A további zavartalan működés, a roló le nem húzása vagy húzatása azonban teljesen hiteltelenné teszi a nemzetközi sajtóban megjelenő szolidáris cikkeket és azok szerzőit, és rövid időn belül a nemzetközi vitákban is alul fog maradni mindenki, aki azt állítja, hogy bármi komolyabb gond lenne Magyarországon. Akkor Orbán ezt az új szintet is konszolidálni fogja.

A Magyar Tudományos Akadémia esete megmutatta, mennyit ér a nemzetközi segítség, ha maguk a szereplők nem állnak fel, nem csapnak az asztalra, hanem reménykedve tárgyalnak a színfalak mögött, majd amikor elvesztették a tárgyalást, a színfalak előtt hősként tüntetik fel magukat, a kritikát visszautasítják, felmentik magukat a saját felelősségük alól és mártírként igyekeznek inkább óvatosan eloldalogni a közjó védelmének nevében, semmint lemondanának.

Kívülről nem lehet érteni azt és nem lehet segíteni annak, aki ennyire meggyurcsányosodott. Fájdalmas lépések várnak mindannyiunkra – kiért előbb, kiért utóbb, de mindenkiért el fognak jönni. Akik előrébb és hangosabban mennek, még reménykedhetnek, hogy ha eléggé hangosan kiabálnak, melléjük áll a maradék. A szabadságot üres szavak nem hozzák vissza. Csak a valódi szembefordulás a percről percre mind kenetteljesebb ragyogásában kibontakozó önkényuralommal.”