Koronavírus és klímaválság

„A koronavírus elleni intézkedések, ha átmenetileg is, de visszaszorították az ipari szennyezést, illetve beindították a közösségi összefogás és kölcsönös segítségnyújtás formáit. Sokan üdvözölték ezeket a változásokat, azonban hangsúlyozni kell, hogy mindez beláthatatlan emberi áldozatokkal jár, és a rendszerszintű problémákra sem nyújt valódi, tartós megoldást: a válság elmúltával az élet visszazökkenhet a korábbi kerékvágásba, amivel folytatjuk a száguldást egy másik krízisbe – a klímaválságba. 

Helyzetelemzés

Kiindulópontként fontos leszögezni, hogy a klímaváltozás önmagában nem okozója a mára világméreteket öltött koronavírus-járványnak, viszont a kettő kialakulásában ugyanazok a tényezők játszottak főszerepet: a növekedés érdekében a természetet és az embert olcsó erőforrásként használó rendszerlogika sajátosságai.

Mit jelent ez?

A kapitalista gazdasági rendszer csak úgy képes a folyamatos növekedésre, ha a természetet olcsó erőforrásként kezeli, amit például az ipari mezőgazdaság folytonos terjeszkedésével valósít meg. A természetes élőhelyek zsugorodásával pedig egyrészt csökken ezeknek az élőhelyeknek az ellenálló képessége és így a betegségek terjedésének természetes akadálya is, másrészt megnő az ember-vadállat és a vadállat-háziállat találkozások gyakorisága, ami segíti a betegségek terjedését.

Az ökoszisztémák letarolása tehát az új járványok előidézésében is fontos szerepet játszik, miközben az ökológiai- és klímaválság egyik központi eleme is.

Lényegében tehát a biodiverzitás és a természetes élőhelyek védelme ugyanúgy részét kell képeznie az ökológiai- és klímaválság, illetve a vírusokkal szembeni védekezésnek is.

Az éghajlati-ökológiai krízis és a betegségek kialakulása között további összefüggésekre is rá lehet mutatni. Az ökológiai és klímaválság egyben egészségügyi válság is, hiszen az emberek egészsége nagyban függ a természetes ökoszisztémáktól (tiszta víz, levegő stb.). Azok a tényezők, amelyek a klímaváltozásra is kihatással vannak (mint például a légszennyezettség), egyben felerősítik a koronavírussal szembeni kitettséget.

Emellett a klímaváltozás szintén kihat a betegségek terjedésére, többek között azáltal, hogy a növekvő hőmérséklet gyengíti a természetes immunrendszerünket. Amikor egy kórokozó a szervezetünkbe kerül, azt gyakran lázzal, tehát magasabb testhőmérséklettel igyekszik az immunrendszer leküzdeni. De ahogy egyre melegszik az időjárás, úgy a kórokozók egyre hatékonyabban élik túl a magasabb hőmérsékletet az emberi testben is. Mindez egyszerre ökológiai, járványügyi és társadalmi probléma, ugyanis a klímaválság hatásainak leginkább kitett társadalmi rétegek – jellemzően a globális Dél társadalmai és a globális Észak marginalizált csoportjai – nem jutnak hozzá tiszta vízhez, klimatizált terekhez vagy alapvető egészségügyi ellátáshoz.

A jelenlegi járványügyi helyzet klímaszempontból egyik legtöbbet emlegetett hozadéka, hogy a csökkenő szárazföldi és légi közlekedés, illetve a gyárak, finomítók leállása következtében a károsanyag-kibocsátás is alacsonyabb lett, így a világ számos pontján a légszennyezettség estében is javuló tendenciákat figyelhettünk meg. Kína légszennyezettségének mértéke közismert tény, viszont a járvány megállítása érdekében hozott lépések drasztikusan csökkentették a légszennyezettséget – egy februári felmérés szerint 25 százalékkal maradt el az előző évitől. Ennek következtében március eleji adatokkal számolva akár hússzor több ember életét mentheti meg a tisztább levegő, mint amennyien áldozatul estek a járványnak.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy járvány hatásos vagy elfogadható megoldás lenne a kibocsátás-csökkenés eléréséhez, vagy hogy közelebb vinne minket a klímaválság megoldásához.

A járványügyi helyzet elmúltával ugyanis valószínűleg a szennyezést leginkább okozó vállalatok azon fognak igyekezni, hogy minden ugyanúgy folytatódjon, ahogy előtte volt, és ehhez várhatóan a politikai támogatást is megkapják majd.”