„A részlegesen karanténba zárt emberek többségének lelkét ezekben a hetekben, hónapokban párhuzamosan kétfajta szorongás dúlja föl. A jelent a megbetegedéstől, a fertőzéstől való félelem hatja át, a jövő kilátásait pedig az egzisztenciális aggodalmak borítják árnyékba. Biztosra vehető, hogy az idő előrehaladtával Magyarországon egyre szélesebb körben hatalmasodik majd el a létbizonytalanság miatti kétségbeesés. A KRTK Közgazdaságtudományi Intézet kutatói – a Google-keresések száma nyomán – arra figyeltek fel, hogy folyamatosan nő az érdeklődés a munkanélküliséggel kapcsolatos tartalmak iránt.
S mivel az internetes kereső előtt aligha van titok, így akár minden egyes településről pontos adatokkal rendelkeznek, tudják, hogy hol, mikor, hányan és mire voltak kíváncsiak. Az állás elvesztésének réme a legnagyobb arányban a fővárosiak mellett az észak-dunántúliakat fenyegeti, különösen azokat, akik az országhatárokhoz közel laknak. A gyakorisági sorrendben az élmezőnyt eddig vezető »időjárás» és »menetrend« szavakat felváltotta a »munkaügyi központ«, a »kormányhivatal« és a »közfoglalkoztatás«. Ez a sajátos barométer tűpontossággal jelzi, hogy az Ausztriába ingázókban, a nemzetközi láncokba betagolt cégek dolgozóiban és a turizmus-vendéglátás alkalmazottaiban a legnagyobb a félsz. Az ellehetetlenülés veszélye erőteljesen fenyegeti a tőkehiányos mikro-, kis- és középvállalkozásokat is. Belőlük szám szerint ezeken tájakon működik a legtöbb.