Járvány kontra gazdaság

„A részlegesen karanténba zárt emberek többségének lelkét ezekben a hetekben, hónapokban párhuzamosan kétfajta szorongás dúlja föl. A jelent a megbetegedéstől, a fertőzéstől való félelem hatja át, a jövő kilátásait pedig az egzisztenciális aggodalmak borítják árnyékba. Biztosra vehető, hogy az idő előrehaladtával Magyarországon egyre szélesebb körben hatalmasodik majd el a létbizonytalanság miatti kétségbeesés. A KRTK Közgazdaságtudományi Intézet kutatói – a Google-keresések száma nyomán – arra figyeltek fel, hogy folyamatosan nő az érdeklődés a munkanélküliséggel kapcsolatos tartalmak iránt.

S mivel az internetes kereső előtt aligha van titok, így akár minden egyes településről  pontos adatokkal rendelkeznek, tudják, hogy hol, mikor, hányan és mire voltak kíváncsiak. Az állás elvesztésének réme a legnagyobb arányban a fővárosiak mellett az észak-dunántúliakat fenyegeti, különösen azokat, akik az országhatárokhoz közel laknak. A gyakorisági sorrendben az élmezőnyt eddig vezető »időjárás» és »menetrend« szavakat felváltotta a »munkaügyi központ«, a »kormányhivatal« és a »közfoglalkoztatás«. Ez a sajátos barométer tűpontossággal jelzi, hogy az Ausztriába ingázókban, a nemzetközi láncokba betagolt cégek dolgozóiban és a turizmus-vendéglátás alkalmazottaiban a legnagyobb a félsz. Az ellehetetlenülés veszélye erőteljesen fenyegeti a tőkehiányos mikro-, kis- és középvállalkozásokat is. Belőlük szám szerint ezeken tájakon működik a legtöbb.

Lehet-e választani a gazdaság megmentése és a fertőzés feltartóztatása között? Aligha. A gazdasági lobbi érdekérvényesítő képessége erőteljesebb ugyan, de még mindig az ismeretlen tulajdonságokkal bíró világjárvány az úr! Ennek ellenére, különféle rafinált belső szervezési megoldásokat alkalmazva, apránként egyre több multinacionális cég próbálkozik meg a termelés újraindításával, akár megrendelések hiányában is, marketing szempontból. Ígérik: az egészségügyi követelményeket betartják. Aki beteg, hazaküldik. Jön helyette más! A mindennapok hősévé avatták eközben azt az autógyári munkást, aki a gazdasági életet ellehetetlenítő távolságtartás kivédésére is megoldást talált: ha ketten szerelnek egy járművet másfél méteren belül, akkor műanyag lemezt tesznek kettejük közé.”