Holnap újra online

„Új szenvedélybetegség a karantén idején. Ilyen otthonülős napokon a világháló és a mobiltelefon rengeteg új szórakozási lehetőséget kínál, amire rásegítenek a streaming-szolgáltatók, művelődési intézményeink, valamint néhány színész, pszichiáter, de van már az aktuális járvánnyal foglalkozó tudós podcastja is. Létezik azonban egy újabb játék, amellyel vigyázni kell, mert könnyen szenvedélyünkké válhat.

A nagyobb élelmiszerláncok már régóta felkínálják felületüket, hogy azokon keresztül rendeljük meg a legkülönbözőbb portékákat, hogy ne kelljen bemenni az üzleteikbe, majd felmálházva hazabotorkálni. Kényelmes, de eddig én nem kértem belőle. Szerettem a gondolák közt járkálni, bámészkodni újdonságok után kutatva. Ennek ebben a ragályos időben hirtelen vége szakadt. Interneten bolyongok ezernyi honfitársammal a boltokban, jönnek velünk szemben hosszú, tömött sorban a termékfajták száz és száz cikkel, ásványvíztől a tusfürdőig, karalábétól a sajtokig, ráadásul különböző kiszerelésben. A rutintalan vásárló kattintgat, majd korrigál, javít a mennyiségen, újra kattint, elégedetten halad tovább a képzeletbeli pultok között, hogy később megint hibát vétsen. Van ideje, nem dühöng sem a boltra, sem magára, barátkozik a helyzettel, ahogy a kereskedelem, meg az egész világ. Ezek a nagyáruházak éppen a választékuknál fogva szinte csábítanak rá, hogy több pénzt adjunk ki a kelleténél. Most a lendület okkal fokozódik sokszorossá a felhalmozás mohósága miatt. Az egeret nyomkodva most sem szembesülünk rögtön a végösszeggel, pedig ott van az a felső sarokban, amit a vásárlás végeztével fogunk megpillantani – amikor már nincs szívünk a komoly melóval összeállított listáról bármit is lehúzni.

Igen ám, csakhogy ráklikkelünk a fizetés gombra, amikor a masina arra figyelmeztet, hogy ácsi, van ám olyan termék az áruk között, ami kifogyott. Keresem, de nem találom. Újra keresem, mire nagy nehezen észreveszem a piros színű x-et, fájó szívvel kihúzok egy snájdig fertőtlenítő flakont, karfiolt, vagy rozskenyeret, hogy mehessek ismét fizetni. Válasszak időpontot! – figyelmeztet a felirat, majd következik az éjfekete táblázat, néhány kockával, amely ferdén szürke vonalakkal adja értésemre, hogy ha azokból valaki lemondja az időpontot, van remény. Eddig eltelik körülbelül egy óra, s következik az igazán fáradságos szakasz, bizonyos időközönként az úgynevezett ráklikkelés”