Elvonult a világ végére, és a világ elkísérte oda – Chrudinák Alajos emlékére

„Tele vagyok kétségekkel, miközben ezeket a sorokat írom. Szeretnék méltó lenni a feladatra, és csak remélem, hogy elfogadná tőlem ezt az írást. Látná szándékom, hiszen ő szinte mindent látott.

Chrudinák Alajos egyetlen élet alatt többet látott a világból, mint mi nagyon sokan együttvéve.

Az én szemem látja a tájat, látja az embereket, az övé pedig látta ezek mögött azokat a jellemzőket, melyek mozgatóerőként a jelent történelemmé formálják. Olyan adomány ez, melynek terhét nem akárki képes egy életen át méltósággal, hittel és alázattal cipelni.

Emlékszem, mikor először ült le a nappalinkban. Elsős egyetemista voltam és alig mertem megszólalni. Mikor kiderült, hogy érdekelnek a társadalomtudományok, hogy az egyik szakom a politológia, felcsillant a szeme. Megkérdezte, hogy milyen nyelveken beszélek. Én szemlesütve feleltem, hogy egy kicsit angolul. »A nyelv az nagyon fontos, ha át akarod látni, ami a világban történik« – mondta. Sok év telt el azóta, és be kell vallanom magamnak, kicsit neki is, hogy eddig nem voltam elég bátor.”