Az értelem fénye

„Áll az európai bál a magyar törvénykezés körül, mióta a parlament elfogadta a »felhatalmazási törvényt«, melynek lánykori neve: »a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény«. Azért nevezi a függetlenobjektív sajtó (és sajnos gyakran a kormánypárti is) »felhatalmazási« törvénynek, mert ez volt a neve az Adolf Hitlert diktátori hatalomba segítő német jogszabálynak, a Reichstag felgyújtása után. Márpedig éteri áthallást képezni az 1933-as német és az 2020-as magyar állapotok között mély gyönyörűséggel tölt el minden haladót, itthon és külföldön egyaránt.

Az ügy számos kérdést vet föl, mindenek előtt azt, hogy vajon miért csinálják? Nos, elébe vágva az okfejtésnek, szerintem azért, mert buták. Így, egyszerűen. A nagy, összeurópai sikoltozásnak természetesen most is a honi ellenzék szolgáltatja a muníciót. Nem hiszem például, hogy a törvényt ilyen rövid idő alatt lefordították volna, ugyanakkor azt sem hiszem, hogy például Jean Asselborn – a nagyszerű Luxemburgi Szocialista Munkáspárt képviselője, külügyminiszter – megtanult volna magyarul, hogy az anyanyelvén gyűlölhesse Orbánt. Így nyilvánvaló, hogy a jogszabály általa vélt tartalmáról a mi szeretett ellenzékünktől értesült.

Zárójel. Valaha régen az úttörő mozgalomban volt egy elmés dolog, úgy hívták: riadólánc. Ez úgy működött, hogy mikor egy pajtásnak tudomására jutott valami – hogy mi lenne az azt sohasem tudtam meg – akkor azonnal értesítette a riadóláncban utána következő pajtást, az a következőt és így tovább. Rövid időn belül aztán az egész örs értesül az ügyről. Riadó lett. Emlékezetem szerint mindenki összevissza rohangászott, és az egésznek – mint akkoriban annyi mindennek – nem volt semmi értelme. Zárójel bezárva.

Na, erre emlékeztet engem a dolog. Mikor elrendelik a riadót, akkor az itteni pajtás szól a következőnek, az meg Asselbornnak, aki már nyilatkozik is.”