Az oikofília erősödik fel bennünk

„A koronavírus-járvány miatt valóban globálisan kerültünk egyforma helyzetbe mi, emberek. És most váltunk igazán különbözővé is: soha nem látott mértékben kötődünk a helyhez, ahol lakunk, a családhoz, a szűkebb barátokhoz, a nemzethez, amellyel együtt lélegzünk és együtt cselekszünk. Amiről a nemrég elhunyt kiváló konzervatív filozófus, Roger Scruton így írt a Zöldfilozófia című könyvé­ben: az oikofília, tehát a hely szeretete erősödik fel bennünk.

Globalitás és lokalitás egyszerre jelenik meg ebben a világválságban, de a lokalitás, a nemzeti létmód világos elsőbbségével.

Tény, hogy az elmúlt hetekben globálissá váltunk annyiban, hogy a járványra adott emberi reakcióink hihetetlen mértékben hasonultak egymáshoz, éljünk bár Új-Zélandon, Kanadában, Mexikóban, Brazíliában, Izraelben, Kazahsztánban, Romániában, Magyarországon vagy bárhol a világon. Az elmúlt napokban az újságok és az internetes oldalak számos, a Föld legkülönbözőbb részén élő emberekkel készítettek interjúkat arról, hogy miként élik meg a válságot, úgy is, mint ország, s úgy is, mint emberek, akik a legtöbb esetben a lakásukban töltik a napjaikat.

Ugyanazok az érzelmek és félelmek, reakciók mindenütt: az otthonlét eleinte kellemes percei, majd hetek után már a szorongás, a gyötrődés pillanatai, a kapaszkodás a másikba, a kutyasétáltatás mint kiszabadulás, a dilemmák, hogy kimenjünk-e vásárolni, elmenjünk-e a parkba.”