A nagy sportember nemes és sportszerű bosszút állt az őszi vereségéért

„A külföldi sajtó jelentős része már »coronavirus-coup«-nak (koronavírus-puccs) nevezi azt, amit Orbán a koronavírus leple alatt, a járványt gátlástalanul, cinikusan és embertelenül politikai eszközként hasznosítva, végrehajtott. A 36.000 kórházi ágy »felszabadítása« francot volt hadgyakorlat (aki annak nevezi, az nemcsak politikailag, hanem embertelenségben is lepaktált és azonosult Orbánnal, s ha orvosnak mondja magát az illető, a lehető legsürgősebben, mint arra méltatlan, szolgáltassa vissza szépen a diplomáját), hanem az új egészségügyi törvény alapjainak lerakása, a széles szakmai és társadalmi viták, az itt-ott még talán kritikus hangot megütni képes és nem nyakig betojt sajtó és a parlament – amúgy teljesen feleslegessé és eszköztelenné barkácsolt színházi díszletének megkerülésével.

A fő célkitűzés az állami egészségügyi rendszer minimalizálásával, eljelentéktelenítésével és összezsugorításával az, hogy a rászorulókat rákényszerítsék a magánellátó rendszerekre, akik pedig ennek megfizetésére képtelenek, azokra vonatkozik majd Parragh László minapi, a NER mottójául is jó eséllyel pályázó, kedélyesen-leereszkedően fraternalizáló bon mot-ja, miszerint »annyi ember ment tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni,« vagyis akinek nincs semmije, az dögöljön meg.

Az új, péntek éjfélkor kibocsátott Kormányrendelet (naná, hogy éjfélkor, esetleg hajnaltájt, ez az idő a kivégzőosztagok számára a legkedveltebb) a járvány okozta gazdasági gondok megoldását úgy kívánja orvosolni, hogy az egyes települések nagy, leginkább külföldi kézben lévő cégeinek adóit elvonja a települések önkormányzataitól, s a száz százalékig Fidesz birtokolta megyei közgyűlések fényes bakancsai elé helyezi a pénzeket, diszponáljanak felettük ők, kedvükre, képükre és hasonlatosságukra. Ezzel a nagy sportember egyúttal annak rendje és módja szerint nemes és sportszerű bosszút állt az őszi vereségéért (gyermekkorában, ha jól elverték fociban, szerintem éjszaka kilopakodott a libalegelőre, s ott egymaga rúgott vagy százötven gólt az ellenfél üres kapujába, majd önfeledten ünnepelt), az elvont pénzekkel ellehetetlenítve az önkormányzatokat, és a kevésbé tájékozott állampolgárok (csak mondom: belőlük van több!) számára megnyitva a lehetőséget az ellenzéki vezetésű önkormányzatokból való nagy-nagy kiábrándulásra. (Mindehhez képest Maradona Angliának kézzel beütött gólja posztumusz Nobel-békedíjra és Nemzetközi Fair Play Díjra jogosult.)”