„Ez az enyhe kellemetlen érzés hamar összekapcsolódott egy másik, otthoni élménnyel. Nem mintha otthon is vendégmunkások teregetnének ki helyettem, de ott is van egy közösség, amelynek a tagjai az elvégzendő fizikai munkákról nem nagyon vesznek tudomást, megnyugszanak abban, hogy valaki más megcsinálja. Az a valaki más, jobb híján, én vagyok.
A következő sorok nem arról fognak szólni, hogy milyen jó lenne nekem, ha valaki más is kipucolná néha a vécét. Sokkal inkább arról a takarítás közben megszületett felismerésről, hogy mindannyiunknak sokkal jobb lenne, ha minden családtag magáénak érezné az otthon fenntartásához szükséges feladatokat, így a gyerekek otthon szereznének tapasztalatot a munkáról. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nagyobb eséllyel mentjük meg akár a Földet is, ha a legkisebb közösségben, a családban megtanuljuk tisztelni a munkát. Minden munkát. Ha ezt nem tesszük, akkor kiszolgáltatottságba taszítjuk a gyerekeinket, a társadalmunkat, végül az egész világot.