A feltámadás sosem marad el

Húsvétvasárnap a keresztény világ Jézus feltámadását ünnepli. A hagyományban rejlő szimbolika kétezer éve tükrözi a kereszténység egyik alapgondolatát, miszerint van feltámadás; a mélyre szállást, a pokoljárást mindig felemelkedés követ. 

E gondolatot számos ószövetségi példa is megelőlegezi, elég csupán Jónás történetére gondolnunk. Ahogy Babits festette meg: „És így jutott a szörny-lét belsejébe / vak ringások eleven bölcsejébe, / és lakozék három nap, három éjjel / a cet hasában, hol éjfél a déllel / egyforma volt, s csupán a gondolatnak / égre-kigyózó lángjai gyuladtak", majd a mitikus három, sötétségben töltött nap után Jónás is megkapja az esélyt az életre, küldetése beteljesítésére.

Vagy eszünkbe juthat a középkor kérlelhetetlen hittudósa és egyházszónoka, clairvaux-i Szent Bernát, aki úgy vélekedett, hogy

Különös jelentősége van eme igazságnak Jézus feltámadásakor: az ő erőt adó példáját nem kizárólag vallásos megközelítésben lehet értelmezni, könnyűszerrel vonatkoztatható a mindennapi életünkre is. Kézenfekvőnek tűnik a koronavírus-rákfene analógiájára gondolni; bár jelenleg nem vagyunk képesek megjósolni a világjárvány lecsengésének pontos idejét és módját, abban biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb véget fog érni. Az otthonaikba kényszerítő, szabadságigényünket erővel lefojtó krízist szükségszerűen a fellélegzés, a felszabadulás érzete követi majd világszerte.

Ha azonban ennyire nem is tekintünk előre, a jelen helyzet is számos érték felfedezésére és megélésére ösztönöz minket. A bezártság kényszerű élménye a szabadság, a mozgástér értékére tanít, az elszigeteltség az igazi, törődő emberi kapcsolatok fontosságára int, míg a tanulás, a munkavégzés és egyáltalán a hétköznapi rutinunk elvégzésének szűk lehetősége kreativitásra, találékonyságra sarkall. A válsághelyzetben felértékelődik minden, amit máskor oly természetesnek gondolunk.

Bár kifejezetten nehéz feladat megszelídíteni a jelenleg uralkodó kiszolgáltatott, nyomorúságos világállapotot, azért ennyi kapaszkodót lelhetünk benne. Ha racionalizálni akarjuk a járványt és hatásait, érdemes egyébként Bulgakovot is felidézni. A Mester és Margarita konok, ám gyakran értetlenkedő szereplője, a Jésua tanítását hűségesen lejegyző Lévi Máté keveredik vitába Wolanddal a gonosz létjogáról. E disputában a sátánról alkotott különféle kulturális hagyományokat magába sűrítő Woland úgy foglal állást, hogy

Talán kissé keserű szájízzel fogalmazhatunk meg mi is hasonló igazságot a jelenlegi kataklizmában rejlő lehetőségekről, ám a tragikus hírek mellett ezekre is érdemes fókuszálni.

Fejünket pedig felszegve, majd tekintetünket messzebbre vetve azért azt se feledjük, hogy ennek is vége lesz egyszer, mert a feltámadás sosem marad el.