Húsvétvasárnap a keresztény világ Jézus feltámadását ünnepli. A hagyományban rejlő szimbolika kétezer éve tükrözi a kereszténység egyik alapgondolatát, miszerint van feltámadás; a mélyre szállást, a pokoljárást mindig felemelkedés követ.
E gondolatot számos ószövetségi példa is megelőlegezi, elég csupán Jónás történetére gondolnunk. Ahogy Babits festette meg: „És így jutott a szörny-lét belsejébe / vak ringások eleven bölcsejébe, / és lakozék három nap, három éjjel / a cet hasában, hol éjfél a déllel / egyforma volt, s csupán a gondolatnak / égre-kigyózó lángjai gyuladtak", majd a mitikus három, sötétségben töltött nap után Jónás is megkapja az esélyt az életre, küldetése beteljesítésére.
Vagy eszünkbe juthat a középkor kérlelhetetlen hittudósa és egyházszónoka, clairvaux-i Szent Bernát, aki úgy vélekedett, hogy
„a nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő".
. Különös jelentősége van eme igazságnak Jézus feltámadásakor: az ő erőt adó példáját nem kizárólag vallásos megközelítésben lehet értelmezni, könnyűszerrel vonatkoztatható a mindennapi életünkre is. Kézenfekvőnek tűnik a koronavírus-rákfene analógiájára gondolni; bár jelenleg nem vagyunk képesek megjósolni a világjárvány lecsengésének pontos idejét és módját, abban biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb véget fog érni. Az otthonaikba kényszerítő, szabadságigényünket erővel lefojtó krízist szükségszerűen a fellélegzés, a felszabadulás érzete követi majd világszerte.
Ha azonban ennyire nem is tekintünk előre, a jelen helyzet is számos érték felfedezésére és megélésére ösztönöz minket. A bezártság kényszerű élménye a szabadság, a mozgástér értékére tanít, az elszigeteltség az igazi, törődő emberi kapcsolatok fontosságára int, míg a tanulás, a munkavégzés és egyáltalán a hétköznapi rutinunk elvégzésének szűk lehetősége kreativitásra, találékonyságra sarkall. A válsághelyzetben felértékelődik minden, amit máskor oly természetesnek gondolunk.
Bár kifejezetten nehéz feladat megszelídíteni a jelenleg uralkodó kiszolgáltatott, nyomorúságos világállapotot, azért ennyi kapaszkodót lelhetünk benne. Ha racionalizálni akarjuk a járványt és hatásait, érdemes egyébként Bulgakovot is felidézni. A Mester és Margarita konok, ám gyakran értetlenkedő szereplője, a Jésua tanítását hűségesen lejegyző Lévi Máté keveredik vitába Wolanddal a gonosz létjogáról. E disputában a sátánról alkotott különféle kulturális hagyományokat magába sűrítő Woland úgy foglal állást, hogy
árnyék nélkül nem tudnánk értékelni a világosságot, sötétség nélkül csak vakító, kopár fényesség lenne.