„Meghalt egy ember. A koronavírus első áldozata. Részvétem a családnak, barátoknak, minden szerettének. Látom és hallom a lopakodó félelmet magam körül. Meddig tart? Hány embert veszítünk még el? A félelem megbéníthat, ám cselekvésre is ösztönözhet.
Mindenki fél, bevallom, magam is. Félelmemnél azonban a féltés erősebb. Féltem szeretteimet, barátaimat és miért tagadnám, féltem az országomat. A félés és a féltés azonban meg is tudja sokszorozni erőnket! Tudom, nem könnyű hosszasan a négy fal között maradni, mégis, az idősebbek, ha tehetik, ne mozduljanak ki! Tudom azt is, hogy a tétlenség lélekölőbb és fárasztóbb tud lenni az egész napos tevékenységnél. Arra bátorítanék ezért mindenkit, segítse egymást ötletekkel, olvasnivalóval, jó filmekkel. Azt kérem a fiatalabbaktól, nézzenek körül környezetükben, van-e a szomszédjában olyan idős néni vagy bácsi, akit eddig talán észre se vett, de ma talán segítségre szorul. Egy-egy bevásárlás, ügyintézés most életet menthet. Nehéz, embert próbáló, gyakran szívszorító időszak kezdődik és azt sem tudjuk, meddig tart, mennyi fájdalmas áldozatra kell felkészülnünk. Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra! Vigyázzunk hazánkra!”