Vigyázat! Politikai szatíra következik!

„VIGYÁZAT! Politikai szatíra következik!

»Demokraták, ébresztő!

Ezek megint ugyanazok. Karácsony Gergely a koronavírus-járványra hivatkozva rendeleti kormányzást vezetett be Budapesten. Már a látszatra sem ad. 101 évvel a Tanácsköztársaság március 21-i kikiáltása után a főpolgármester ismét vörös rongyokba öltözteti a fővárost. Demokraták, már csak pár nap, s megalakul a Vörös Őrség. Karácsony itt végleg átlépte a Rubikont, a szabadság Budapestről az elsötétített nappalik lehúzott redőnyei közé szorult vissza, a Karácsony-gárdisták hamarosan ellepik a pesti flasztert.

A közismert mondás szerint demokrácia nincs demokraták nélkül. Demokratának lenni azonban nemcsak politikai magatartás, hanem morális tartás kérdése is. A morálitás tartóoszlopai pedig jogállami keretek, amelyek megtartása nélkül, azaz elvek és szabályok nélküli demokrácia végül diktatúrába megy át. A modern korban Sztálin és Hitler is demokratának tartották magukat, és ugyanilyen meghamisított demokrácia ma Karácsony rendeleti kormányzása is, mely a valóságban a gátlástalan többség zsarnokságát és egy a többség által támogatott gátlástalan diktátor zsarnokságát jelenti. Elegendő itt a szélsőbaloldali pártok törekvéseire vagy a hatalomra jutott mai demagógok fővárosi vezetési módszereire gondolnunk. Nihil novi sub sole.

De mégiscsak akad a Karácsony-rendszer anatómiájában néhány újdonság! Azzal, hogy elfogadták a rendeleti kormányzást, a diktatúra új bőrt ölthet március 21-én. Kicsit feszesebbet, kicsit csúnyábbat, de az a bőr is a miénk lesz. Ezért még most kell tennünk ellene. De ehhez elsősorban magunkba kell nézzünk! A jogtalanság nem szülője, csak eredménye a diktatúrának. Amikor a jogtalanságból szabály lesz, amikor a törvények azért vannak, hogy megvédjék azokat, akik megsértik a jogot, akkor természetesen már régen diktatúra van. Egyetlen intézményrendszer sem képes megvédeni a demokráciát akkor, ha önmaga nem demokratikus, és ami számunkra még fontosabb, lehetetlen demokráciát létrehozni a vezetők önkényére épülő, az önállóságot bármilyen módon korlátozó intézményekkel.

Ezekben a helyzetekben értékelődik fel az értelmiség szerepe. Értelmiségiből nincs két garnitúra ebben az országban. Fájdalmas felismerésünk ez Karácsony rendeleti kormányzásában: nincs két komplett jobb- és baloldali értelmiség, a diktatúra eljövetelekor csak úgy helyet cserélhetnének, hogy mi, az főváros népe észre se vegyük, vagy még inkább: hogy a főváros szabadsága a helycsere közben töretlen maradjon. Tehát nem a véleményvezérekről van szó, ők csereszabatosan működnek! A baloldali értelmiség lapítva asszisztál az eljövendő terrorhoz.

Pedig Karácsony rendszere aljasabb, mint a bolsevik uralom volt! Sajnos nyilvánvaló, hogy a tömegdemokrácia szükségszerűen fordul át egy idő után diktatúrába, csak manapság a bolsevizmus is demokráciának álcázza magát. A politikai mainstream máig egyszerűen intézi el magának a dolgot. Hogyan is lehetne a karácsonyi rendszer, »bolsevizmus«? Hiszen a vak is látja, hogy nem viszik gulágra a burzsoáziát! Kétségtelen. Lévén, hogy az karácsonyi rendszer, vele az euroatlanti világban csírázó többi globalista rendszer alakváltoztatott, új- és átformált változatai a bolsevizmusnak. Nincs szükség lövetésre. A teljes hatalom biztosítható a nyílt erőszak nélkül is. A főváros rendeleti kormányzása választások útján szinte leválthatatlan. Erre van kitalálva. De az is lehet, hogy vannak, akiknek azért nehéz elismerni a demokráciával álcázott bolsevizmus visszatérést, mert ez annyira elviselhetetlennek tűnik, hogy annál még az öngyilkosság is jobb lenne.

’Látjuk a ránk váró hajótörést,
Mégsem tehetünk semmit ellene,
Mert eddig gyáván eltűrtük okát.’
Shakespeare: II. Richárd (II. felvonás 1. szín)

De nem szabad, hogy a jogos csüggedés maradék tettrekészségünket is elvegye. Neves értelmiségiekkel és művészekkel még ma aláírásgyűjtésbe kezdünk! A főváros politikai vezetésnek és a társadalom egészének a járvány idején fokozott felelőssége, hogy mindenütt az országban, de elsősorban Budapesten az eddiginél sokkal hatékonyabb módon harcoljon a bolsevizmus ellen, és mindent megtegyen a főváros közös erkölcsi értékeinek megőrzéséért. De azt is fontos tudatosítanunk, hogy ezt mi, szabadságszerető és magunkat humanistának valló művészek, polgárok, akik számára az emberi méltóság szent és sérthetetlen, mi ezt a feladatot nem bízhatjuk kizárólag kormányokra!«

A fenti szöveg tartalmi és szó szerinti egyezése a baloldali értelmiség elmúlt tíz éves cikkterméseivel közel sem a véletlen műve. Egyedüli érdemi változás, hogy pár összekötő mondat mellett a »fasiszta« szót rendre a »bolsevik« kifejezésre, a »jobboldali« szót »baloldali« kifejezésre, az »illiberális« kifejezést a »globalista« szóra, s kortárs politikusok neveit és földrajzi neveket a kontextusnak megfelelően cseréltem.

A napokban a különleges jogrend körüli heves vitákban számos olyan – a fenti politikai szatírához hasonló – infantilis vélemény látott napvilágot, amelyekben egyes ellenzéki megszólalók ismét, immár sokadszor a demokrácia végét vizionálták. Mi sem állhatna távolabb a valóságtól. Koronavírus-járvány idején nemzeti összefogásra, nem pedig politikai vitákra, s az ellenzék unásig ismert, rendszeresen előtörő álszent demokráciaféltésére lenne szükség.”