Székelyföld az EU egyetlen nemzeti régiója, amelynek nincs semmilyen hivatalos elismerése

„Mi a célja pontosan a nemzeti régiók egyenlőségéért indított európai polgári kezdeményezésnek? Leegyszerűsíthető-e arra a törekvésre, hogy ezek a bizonyos nemzeti régiók közvetlenül, saját államuk kormányzatának megkerülésével is hozzájuthassanak az EU kohéziós alapjaihoz – vagyis pusztán finanszírozási kérdés-e?

Azt hiszem, a kérdés összetettebb. Először is: az SZNT-kezdeményezes kapcsán szóba került kohézió-fogalom nem azonos a Kohéziós Alap meghatározásából adódó, szűkített kohézió-értelmezéssel. A kohézió mint cél s mint érték az európai társadalmak között megerősítendő szolidaritással kapcsolatos, ekként jelenik meg az EU általános céljai között.

A Kohéziós Alap ezt úgy szolgálja, hogy tagországokat támogat, mégpedig azokat, amelyekben az egy lakosra jutó bruttó nemzeti össztermék az EU-átlag 90%-a alatt van. Ebben a helyzetben a kelet-európai tagállamok vannak, meg néhány dél-európai ország, és a cél az, hogy támogassa ezen országok felzárkózását közlekedési hálózatuk fejlesztésével és nagy környezetvédelmi projektjeik kivitelezésével.
E támogatások léptéke általában nem régióspecifikus, jóllehet, segíti a régióik felzárkózását is. A régiók fejlődését sokkal inkább az Európai Regionális Fejlesztési Alap – rövidítve: ERFA – szolgálja. Ennek már kimondottabb célja, hogy a régiók közötti kiegyenlítődést támogassa. Az ERFA viszont, más támogatási alapokkal együtt – az Európai Szociális Alappal, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalappal – az úgynevezett Strukturális Alapokhoz tartozik. Ezeknek az alapoknak a rendszerét, és maguknak az egyes alapoknak a működését és céljait az EU módosítani tudja.

Tehát, visszatérve a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezéséhez, annak fő célja az lehet, hogy az EU módosítsa az ERFA vagy más támogatási alapok céljait, működési kritériumrendszerét, úgy, hogy abban megjelenjen a sajátos regionális kultúrák védelme.

Elérhető cél az, hogy az EU a kezdeményezés nyomát módosítsa a támogatási alapok irányát?

Történetileg vizsgálva ezt a kérdést, ez nem lehetetlen, hiszen a fő támogatási irányok többször is változtak az idők során. A támogatott térségi célok között szerepelt már a válságos ipari térségek, a halászati övezetek támogatása, majd a rurális területek fejlesztése, illetve az ipari monokultúrák átalakítása. Azonban mégsem egyszerű célkijelölési és finanszírozási kérdés ez, ugyanis az SZNT-kezdeményezés valami olyasmit is tartalmaz, hogy a régió magát is kijelölheti, hiszen itt nem pusztán egy fejlesztéssel összefüggő kérdésről van szó, hanem egy területi kulturális identitás megerősítéséről is.

Amikor viszont az Európai Unióban bevezették a regionális fejlesztés intézményi és statisztikai rendszerét, akkor ez úgy történt, hogy az EU nem határozta meg a régió fogalmát, csak annak hozzávetőleges méreteit, tehát ennek kijelölését rábízta a tagállamokra. És ekkor vált láthatóvá az a feszültség, amely a tagállami és az uniós szint között fennáll. Ugyanis a közigazgatási területi rendszer kialakítása tagállami hatáskör, míg a regionális fejlesztési eszközrendszer alakítása uniós hatáskör.

Összeegyeztethető ez egyes tagállamok központosító, a regionalizmust elutasító politikájával?

Nyugat-Európában jobbára sikerült harmonizálni a hagyományos területi közigazgatást az uniós fejlesztési régiókkal, és ezért ezt a fejlesztési lehetőséget jórészt a hagyományos területi önkormányzás különböző legitim szervei kapták meg, persze, a központi kormányzattal együttműködve.

Kelet-Közép-Európában azonban ez nem így alakult, mivel a fiatalabb nemzetállamiság olyan közigazgatást alakított ki, amely kevésbé van tekintettel a területi-kulturális identitásokra, és inkább a homogenizációt tartja szem előtt. Ezzel a felfogással tekint Románia is az uniós regionális fejlesztési lehetőségre, egy – inkább homogenizációs nézőpontból tekintett – európai eszköznek látja azt.”