Messze az a demokrácia, aminek a maradékát most jogosan védeni próbáljuk

„A jelenlegi világban egy ekkora katasztrófa idején sokkal nehezebb figyelni mások igényeire. Amikor a túlélésért küzdünk, akkor a félelmeink uralnak minket és az egyéni érdekek kerülnek előtérbe.

Abban a világban, amelyben a közösségi média uralja közösségi kommunikációnkat, valamint emiatt a közbeszédet és a társadalmakat az érzelmek, a félelmek és a felháborodások vezérlik, egyre inkább individualizálódunk. Előtérbe kerülnek a személyes érdekek, míg a közösségi érdekek sokszor a háttérbe tolódnak. A ránk zúduló százezer információmorzsa jelentette információs zajban azok tudnak kitörni, akik magukra tudják vonni a figyelmet és akiknek jobb képességük van a saját hangjuk és saját érdekeik kihangosítására.  A hangosak így erősebbek lesznek, a hangtalanok pedig még gyengébbek.

Nem csupán a fake news, a gonosz politika, a társadalom kettéosztottsága az, ami széthúzza a társadalmakat, hanem a politikai figyelmetlenség is. Úgy beszélünk ma a nagypolitikáról és a járványról, hogy közben Magyarországon a válság miatt emberek százezreinek élete hull szét nap mint nap a munkahely vagy a megrendelés elvesztése, fizetés nélküli szabadság, családon belüli erőszak valamint a potenciális utcára kerülés miatt, és ez nem témája a nagypolitikának.

A demokráciát pedig nem akkor veszítjük el igazán, ha megváltozik egy alkotmányos jogszabály, hanem ha nem törekszik a politika megoldani ezt a sokféle élethelyzetet; ha nem témája az, hogy a helyzethez képest a lehető legjobb legyen az ország lakosainak, és ha mi sem figyelünk egymásra. Ha hagyjuk, elveszik az az alapvető akarat, legitimáció, amely azt mondja ki, hogy a politizálás a közös ügyeink intézése, a demokrácia pedig a nép képviseletének rendszere.”